Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Giotto di Bondone

Kiváló forrás: http://www.sze.hu/muvtori/belso/indexflash.htm

A trecento festészete és

Giotto di Bondone (1266-1336/1337) 

 Uccello Giotto-portréja

Az assissi Szent Ferenc templom

Az assissi Szent Ferenc templom falain tanult meg az olasz festészet beszélni. Több mint száz éven át idehívták a legkiválóbb festőket, s aki Rómában, Firenzében vagy Sienában föltűnt, itt is kipróbálta ecsetjét.
Az alsó templom hosszanti falain vannak a legrégibb freskók romjai. 1236 körül készülhettek ezek. Szent Ferenc életét beszélik el, jeleneteit párhuzamba állítva Krisztus kínszenvedésének jeleneteivel. A festészet eszközei még kezdetlegesek.

Az első mester, aki az olasz festészet nyelvét megoldotta Cimabue volt. Híres freskója a Madonna a trónon. Ő festette ki a Szent Ferenc bazilikában a felső templom kereszthajóját és szentélyzáradékát is.
E freskók nagyrészt annyira tönkrementek, hogy csak az ábrázolás tárgyát ismerjük fel, bennük a megoldást, a formákat már csak sejthetjük. Csak a Keresztrefeszítés két ábrázolása kerülte ki e gyászos sorsot. A művész szakított a hagyományos ábrázolás sémájával s a lelkében elképzelt jelenetet elemi erővel vetette a falra. E festményen egy rendkívüli egyéniség merészsége és szenvedélyessége párosul a román formalátás nagyszerűségével, s diadalmas pátoszának még a későbbi, klasszikus, patetikus olasz festészetben is kevés méltó versenytársa akad.

Az ablakokat szegélyező mezőkön freskók sorozata vonul végig, melyek amennyire róluk mai állapotukban ítélni lehet már mintha új idők fuvallatát éreztetnék. A jobb falon jelenetek a Genesisből, baloldalt Krisztus életéből. A vonalak lendülete helyett a szereplő alkok világos lelki kapcsolata hat. Első nyomai egy új fölfogásnak. A jobboldali fal bibliai sorozata bizonyára Pietro Cavallini vezetése alatt készült. A baloldali fal egyes jelenetei szintén Cavallininak tulajdoníthatók, míg másokon Jacopo Torroti formáira emlékeztetnek.
Giottonak szokás tulajdonítani az Assissi Ferenc életét bemutató 28 képből álló freskósorozatot. Bár valójában a sorozat több kéz műve. Ez az új stílus a fölötte elvonuló freskósorral szemben egy hatalmas lépést jelent előre, az új stílus, az új felfogás irányába. E sorozat valóra váltja azt amit Cavallini freskói csak félénken ígértek. Technikában és fölfogásban, külső megjelenésében és belső tartalomban szinte annak dekoratív vonalvezetésével szemben szögletes ellentét. A pátoszt egyszerű, majdnem rideg józanság váltja föl; a szépséget kíméletlen valóhűség De a régebbi művészet egyhangúságával szemben ezek a világos színek, szögletes vonalak, ez a józanság és valóhűség az életnek és az emberi léleknek meglepően változatos képét nyújtja. De ez a festészet is még emlékképekből táplálkozik, de csodálatosan friss emlékképekkel gyönyörűen tud elbeszélni s megkapóan világít be a lélek mélységébe. Az assisi Szent Ferenc templom az egyetlen hely ahol az olasz festészet első korszaka teljes nagyságában tárul szemünk elé.

Giotto
Első műveit Assissiban kell keresnünk.

Assisi után Rómába ment, ahol A szent Péter bazilikában mozaikot készített és festett.
1305-1306 körül festette Padovában az Aréna-kápolna freskóit. E sorozat Giotto művészetét már teljes kialakultságában mutatja. Itt sokkal erőteljesebb a szépségre való törekvés, mind az arcon, mind a drapérián; határozottabb és világosabb a kompozíció. A lelkiállapot minden árnyalatát biztosan ábrázolja.

Capella Peruzzi (Firenze) freskói: Giotto öregkori hitvallása: egyszerűbb, nagyobb, fönségesebb mindennél, amit eddig alkotott. A tér tágasabb, az épületek hatalmasabbak; a drapéria nemesebb. Az alakok megnőttek. A lelkiek teljesen kifejezésre jutnak.
 
Giotto százada

Az egész XIV. század Giotto hatása alatt áll.
A trecento folyamán három nemzedéket különböztetünk meg. Az első generációba Giotto kortársai és tanítványai tartoznak, ők érzik legjobban a mester hatását. (Maso di Banco, Bernardo Daddi, Taddeo Gaddi)

Taddeo Gaddi, Giotto keresztfia: a mozgalmasságot fokozza, szinte túlhajtja, világítási hatásokra törekszik, másutt a sűrű mozgalmas tömeg ábrázolását kísérli meg.
A második generáció új szellemben alakítja Giotto művészetét Vezető művészek: Simone di Martino és Ambrogio Lorenzetti. A változás két irányba mutatkozott. Giotto nemzedéke a tartalmat, a lelkieket teljesen kifejező karakterisztikus formákra és kompozíciókra törekedett, az új generációban ezzel szemben a dekoratív hajlandóságok jutnak uralomra. Továbbá míg Giottót és társait nyugodt elbeszélés, az epikus objektívség jellemzi, addig az új generáció érzelmes, gyakran szentimentalizmusra hajló, s a szubjektív érzés sokszor elnyomja a tartalmat. Ebben az új szellemben dolgozik még Nardo di Cione, Orcagna, Andrea da Firenze, Francesko Traini, Allegretto Nuzi, Francescuccio Ghissi.

A XIV. század utolsó harmadában még elhatárolóbb változáson megy át a művészet. Eddig minden festészet emlékképek reprodukálása volt, s ha meg is volt a törekvés az emlékképeknek minél valószínűbb, minél meglepőbb előállítására, a valóság közvetlen leírására nem gondoltak. A trecento harmadik nemzedéke ezt az újítást, a valóság közvetlen leírását hozza, ha még csak részeltekre vonatkozólag és bátortalanul is. A vezető mesterek: Antonio Veneziano, Avanzo és Altichiero.
Antonio Veneziano festette a pisai Camposantóban Szent Rájner életét tárgyaló három freskót, Altichiero és Avanzo díszítették padovai Santo San Felice kápolnát Szent Jakab apostol legendáját tárgyaló freskókkal. E freskókon mintha már egészen új szellem leheletét éreznénk. Kitágult és elmélyült a tér, a cselekvések színpada, az alakokat s a csoportokat szinte levegő veszi körül, jellegzetes egyéni arcok. A festészet külső eszközei is gyarapodtak: a perspektivikus érzés helyesebb és biztosabb, a színskála gazdagodott. A művészet szelleme is változott: poétikus, gyengéd, vallásos ugyan, de már nem aszkéta s a világi dolgok, a szép szövet, a drága ruhák, a csillogó ékszerek, a fényűzés is megjelenik rajtuk. Antonio Veneziano és Altichiero már beletartozik a reneszánszba, de még érződik rajtuk a gótikus hatás.
 
Maga Giotto di Bondone (1266-1336), a merész újító, építész és festő - Cimbaue tanítványa volt

1266-ban született Colle di Vespignanóban, s 1336-ban halt meg Firenzében. 1298-ban Rómában, ezt megelőzően Cimbauéval együtt az assisi S. Francesco felsőtemplomában dolgozott, melynek oldalfalain Szent Ferenc életének 28 jelenetét festette meg. Ezeken a jeleneteken kitűnik, hogy az építészeti részek a Cosmaták római alkotásinak hatása alatt készültek. A Cosmaták stílusát Giotto vagy egy korábbi római tartózkodása alatt közvetlenül, vagy az Assisiben dolgozó Rusuti közvetítésével ismerhette meg.
Római munkái közül csak két táblakép maradt ránk. Róma után Padovában festette ki a Capela dell Arenát újszövetségi jelenetekkel. Majd Firenzébe ment. 1329-1333 között Nápolyban dolgozott, majd visszatért Firenzébe.

Giotto festői stílusa egészen különleges. Széles, biztonságos ecsetvezetés, megkülönböztetett értékrenden alapuló színvilág, bőséges feltalálás, és az elbeszélőkedvet vagy a drámai problémát híven követő, hol részletező, hol összefogott előadás, éles természetmegfigyelés, de okkal és mértékkel alkalmazott stilizálás, egyaránt gazdagítják képeit. A bizánci merevség eltűnt művészetéből.
Érzelmi világa, a környező természet jegyeinek az ábrázolás körébe való bevonása és néhány külső stílusjegy (redők, testtartás, taglejtés) közel viszik Giottót a gótikához, de alakjai hús-vérből álló testek. Állásuk, mozgásuk a földi egyensúly törvényeihez igazodik. Ebben előtte járt a gótikának, s inkább a renaissance előkészítőjének bizonyul.

Képei pl.: Júdás csókja, Az Ognissanti Madonna...
(folyt.köv.)

 

 

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.