Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Az ismeretlen Munkácsy

0006. Poros út (1874)

« »

Bámulatos táj-, egyszersmind életkép! A végtelen síkságon felénk tartó szekér vagy fogat hatalmas porpalástot húz maga mögött, alig látjuk az embert és a lovakat. Csak találgathatunk, miért döcögnek (vágtáznak?) el a kis tanyáról. Fényes, mégis lehangoló.

Automatikus böngészés: 3 | 4 | 5 | 6 | 7 (idő másodpercekben)