Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Exekias munkái (Attika)

Míg a szobrászat egyre inkább előbbre haladt a típusok kialakításában, a festészet főleg a technikát tökéletesítette. Elsősorban Pauszaniasz leírásait véve alapul feltételezhető, hogy az archaikus kor falképei egymás fölé helyezett, szalagszerű felületeken a szobrászattal megegyező témákat ábrázoltak: küzdelem gigászokkal és amazónokkal, a trójai háború, Héraklész munkái stb.
Hasonló témájúak az egykorú vázafestmények, amelyeket szintén vízszintes, jeleneteket ábrázoló sávokra osztottak, vagy például annak az olümpiai, cédrusfából készült fa, arany és elefántcsont domborművekkel borított ládának a díszítése is, amelyről Pauszaniasz részletesen beszámol.
A Kr. e. VII. és i. e. VI. század feketealakos, elsősorban athéni kerámiája képet ad arról, milyenek lehettek a kor festészeti kompozíciói. Az alapszín mindig az égetett agyag színe, erre rajzolódtak ki a fényes, fekete árnyrajzok. Egy sor Klazomenaiban felfedezett, égetett agyagból készült, festett szarkofág elárul valamit abból, milyen színeket és árnyalatokat használhattak a freskófestők. Ezeken a szarkofágokon ugyanis a festészeti díszítés nem szorítkozik a kerámiákról ismert feketére és vörösre, hanem néhány alak más színezést is kapott. Ugyancsak fontos dokumentumok az archaikus kori festett sztélék.
A vázákon a ruhátlan részeket fehér kiegészítőszínnel festették. Ettől eltekintve, a váza teljes díszítése egyszerű fekete máz, amely erőteljesen kirajzolódik az agyagszínű alapon. A ruharedőket, a formák részleteit tűvel karcolták be. Már az archaikus korszakból ismerjük néhány olyan athéni vázafestő nevét, aki szignálta munkáit: Exekiasz, Nearkhosz, Kleitiasz és mások. A közép-olaszországi Chiusiban talált (Etruriába gyakran exportáltak a műhelyek vázákat) és megtalálója után Francois-vázának nevezett festő, Kleitiasz neve Ergotimosz fazekaséval együtt szerepel. A váza az archaikus vázafestészet "elbeszélő" jellegű emlékeinek egyik legszebb példája.

ooooooooooooooooooooo

Exekiasz (Ἐξηκίας, Kr. e. 6. század második fele) görög fazekasmester és vázafestő

Athénban élt és alkotott, a feketealakos vázafestészet legnagyobb mestere volt. 11 szignált vázáján túlnyomórészt mint fazekasmester szerepel, de kettőn jelzi, hogy a vázakép is tőle származik. Mint keramikus valószínűleg feltalálója volt a kratér egy változatának („kehely-kratér"). Tökéletes rajztudása mellett az emeli valamennyi kortársa fölé, hogy kompozícióinak addig ismeretlen drámai feszültséget, alakjainak etikai tartakmat tudott adni: a festészet történetének ő az első nagy jellem- és lélekábrázolója. Vázaképeinek tárgyát a görög mitológia epikus anyagából vette, de a hagyományos képtípusokat átalakította, s új, később sem ismételt képtípusokat teremtett. 23 ismert vázaképe mellett egy 14 darabból álló, 37x43 cm-es agyagtáblákra festett sorozatát is ismerjük, a feketealakos technikával készült képek halotti szertartás jeleneteit ábrázolják, és egy sírépületet díszíthettek. A vázáin is nagyméretű képeket kedvelő mesternek a monumentalitás és a nyugodt méltóság iránti érzéke ezeken a töredékes képeken is érvényesül. A feketealakos festésmódot lehetőségeinek végső határáig fejlesztette, az első vörösalakos vázafestő, Andokidész is a tanítványai közé tartozott. Főbb vázaképei: Dionüszosz a tengeren" (kylix, München), „Legelő lovak" (amphora, Philadelphia) Egy nagyméretű feketealakos amphorája a budapesti Szépművészeti Múzeum állandó kiállításán látható.

Akhilleusz és Aiasz kockázik: vállukon gazdagon hímzett köpeny, lándzsájuk a kezükben (Musei Vaticani, Róma). A feketealakos vázafestészetet i. e. 550 és i. e. 530 között Exekiasz kiegyenscílyozott kompozíciói, a váza alakjához tökéletesen alkalmazkodó jelenetei uralják.

A Csónakázó Dionüszosz a görög festészet egyik remekműve egy külixre festették. Tárgya az az elbeszélés, melyben az isten delfinekké változataja az őt rabul ejtő tengerészeket. A bor, melyet a külixbe öntenek, a tengert jelképezi a benne úszkáló delfinekkel. Dionüszosz úgy nyúlik el benne, mint egy lakoma közben. Az alkotás minden részlete összefügg. A tárgyakat világos kontúrok határolják. Első pillantásra felismerjük a vitorlát, a szőlőfürtöket és a delfineket. Már ezek is meghatározzák a cselekmény színhelyét, a tengert. Dionüszosz csónakját fent és lent is víz öleli körül. A középponti csoportot hét delfin és hét szőlőfürt vesz körül, a delfinek mozgása, a szőlőtőke hajlása és a vitorla nagyszerűen alkalmazkodik a kör alakú kerethez, ami a csónak és a delfinek mozgását teszi simává.

ooooooooooooooooooooo

Az Akhilleus és Penthesileia c. vázaképhez:

Penthesilea brought her Amazon warriors to help the Trojans defend their city, but was killed in combat with Achilles, the greatest of the Greek warriors. The scene on this vase shows Achilles looming above her as she sinks to the ground. Achilles's face is masked and protected by his helmet; Penthesilea's helmet is pushed back to expose her features and emphasize her vulnerability at this vital moment. Her spear passes harmlessly across Achilles's chest, while his pierces her throat and blood spurts out. According to a later version of the story, at this very moment the eyes of the two warriors met and they fell, too late, in love. On the other side of the vase, Dionysos, god of wine, is shown with his son Oinopion. The vase is signed, just behind Achilles's right arm, by Exekias as potter. The painting has also been attributed to him. The amphora's taut and rounded shape is emphasized by the spirals around each handle, and the figures, the pattern decoration and the writing are all immaculately rendered. Exekias was perhaps the finest of all painters to use the black-figure technique.

(L. Burn, The British Museum book of Gre (London, The British Museum Press, 1991 - D. Williams, Greek vases (London, The British Museum Press, 1999)

FORRÁS:

http://www.britishmuseum.org/explore/highlights/highlight_objects/gr/b/amphora_signed_by_exekias.aspx