Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Vu Tao-ce 2016

2016.04.21

bunda.jpg

VU TAO-CE 2016
.
Bunda János Istvánnak
.
A csupasz falat nézem, ahogy róla...
a damilcsonkok lógnak már csupán,
de szememben, az izzó retinán
narancs eged, madár lebben alóla;
vagy valaki időtlenül a hóba
készül gázolni a hegy oldalán;
vagy kőhíd-ív a víz fodros falán,
gazdátlan pihe lebeg le a tóba;
vagy leeresztett vásznon bodrozódva
borong a táj, s mögüle kandikál
egy ódon utcán városvégi gyár,
ablakszemének kékje néz a holdra;
vagy foghíjas talpfák közt távolodva
Vu Tao-ce a hátsó peronra száll,
pipafüstjét illatozza a táj,
melyben rejtőzik a kezdetek óta.
.
(2016.04.21. 15:00)
--------------------------
"Vu Tao-ce nem halt meg. Már öreg volt, mikor egyszer a császári palotában festett. Olyan csodálatos tájképet készített az egyik falra, hogy maga a császár is megbámulta. Közölte vele, hogy nem mehet el, nála kell dolgoznia, amíg él. Ezután a mesterre záratta az ajtót. Mikor egyedül maradt, Vu Tao-ce fogta magát, és belépett a képébe: megindult az ösvényen felfelé, majd eltűnt a ködbe vesző hegyek között. Többé senki sem látta." (kínai legenda)
--------------------------

bunda_2.jpg

bunda_3.jpg