Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Negyedik gé, negyven

2016.05.06

iv.g.jpg

NEGYEDIK GÉ, NEGYVEN

Kint lombos fák a pavilon fölött,
a nap fakózöld foltot varrt a földre,
a fénytócsákat felszívja az éj,...
és összezár, hogy darabokra törje
a keskeny, magas ablakok szemét,
de bent egy toszkán tájnak képe éled,
a falfestmény olcsó pompája épp
balusztrádos terasszal ámít téged,
műrepkény csüng a festett oszlopon,
gótikus boltív alatt fő az étel,
szabályos a terméskő a falon,
a plafonon sok holdtányérnyi fénnyel…
És mégis, mégis ide vágysz nagyon,
és mégse, mégse jöhetsz negyven éve,
a fénytócsákat felszívta az éj,
és összezárt, hogy darabokra tépje
emlékeid, s lassan kongó szíved
visszhangozzon sok távolodó léptet –
Mily messze vagytok! Szép szirénzenék
halkuló hangja jelzi csak, hogy élek.

(2016.05.06.)