Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Antaeus

2016.08.13

wp_20160813_3-506x285.jpg

 

A N T A E U S
.
Tenyérnyi park a Víztorony tövében:
egy foltnyi zöld, egy lélegzetnyi éden;
mellette mentem el évente százszor,
s ma úgy láttam a fényt, mint soha máskor,
hogy elterült, körülfolyta a fákat,
mint kis szigetek, remegtek az árnyak,
levélformájú árnyékban pihentek
a galambok a fűben. Tengereknek
és fénynek partján, délutáni csöndben
kávét hozott a szél, s én megköszöntem.
.
Nem volt elég egy élet megszeretned,
mert ezt a helyet soha nem szeretted,
ne is tagadd, elmentél volna százszor,
de kérdelek: a halszagú Dunától
mért mennél el? A Csősztorony tövében,
az Óhegy fái közt sincs több az égen,
az elvágyódás megbénít, behálóz,
nem juthatsz vissza a szülői házhoz.
.
Lásd, én kitéptem magam gyökerestül,
a Károlyi kert sétányán keresztül
jó kódorogni néha, éber álom,
de mégse vonz, akárhogy is imádom.
Otthoni földből meríted erődet?
Én abból, hogy nem vagyok távol tőled.
Hol fészket raktál, nem lehetsz te „távol”,
s mit hátrahagytál, nem otthon, csak „máshol”.
Legyen külváros, paneldzsungel, bármi,
az ablakból tenyérnyi parkra látni,
kinéztünk rajta nap mint nap vagy százszor,
ma nézz ki úgy, mint eddig soha máskor.
Nekem, szívem, a Víztorony tövében
meleg kezed érintése az éden.
.
(2016.08.13.)
.
KÉP: A csepeli Víztorony és környéke (szgá)
#szgá
Antaios / Antaeus = Poseidón és Gaia fia, erejét anyjának, a földnek érintésétől nyerte. Héraklés úgy győzte le, hogy a feje fölé emelve fojtotta meg.