Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Róma felsorolhatatlan

2009.07.19

"Fergeteges ízei vannak: nyelvének, ételeinek. Ha csak kísérletet teszel, hogy közeledj hozzá, megnyílik: gyűrűk sokasága e város, antik, középkori, barokk, keresztény és vérlázítóan pogány, prűd és erotikus... - Csehy Zoltán kedves helye Róma, a liter@ nyári körkérdésére adott válaszában az örök városról olvashatnak."

 

Róma felsorolhatatlan

 

Csehy Zoltán

 

C s e h y  Z o l t á n  (1973)

 

Róma számomra maga a metafora, nagyjából úgy, ahogy a barokk teoretikus Emanuele Tesauro elképzelte, csak kicsit komfortosabban, belakhatóbban. Lényeg szerint, tanítja a barokk mester, világ a világban, a városok napja, mennyiség szerint a világegyetem kivonata, alak szerint a vakok szeme, minőség szerint a népek szerelme, szenvedés szerint a szerencse játékszere, fekvés szerint az ég lépcsője, idő szerint a szép szellemek tavasza, mozgás szerint a szemek iránytűje, birtok szerint a kegyelem kincstára. Visszafelé olvasva máris az antikvitásba csöppenünk: Amor. Ez volt a város neve a misztériumokban – és a köznapok misztériumában ma is ez a neve. Görögül olvasva neve azt jelenti: erő.

Képzelőerő: ma leginkább erre van szükség, hogy visszatérhess az időben, a romokba épületeket, embereket láss, szagokat, ízeket találj ki. Ehhez kell a mai Róma is, az arcok, a gesztusok, a viselkedési formák széles tárháza, amelyekben egyszer csak meglátod, hogy ami muzeális, az lényegében eleven, hogy visszaképzelhető egy-egy hiányzó tag, kar, orr vagy hajfürt, hogy ez a város nem kész, nem egész, nézz és láss, hanem világosan számít rá, számít rád is, hogy kiegészítsd, hogy a törmelékeiből újrateremts, hogy egy lemetszett császárkori ujjban észre vedd a testet, akár a robogón elsuhanót, akár a világ legolcsóbb földalatti könyvesboltjának eladóját, az Ostiába tartó futballdrukkert, a kizárólag helyi dialektusban beszélő és főző tavernást, a szigorú könyvtárost (minden állami könyvtár ingyenes). Megköveteli a szellemi munkát.  Ez okozza, hogy Rómában gyakorlatilag nincs közhely.

Ez okozza, hogy a törmelék időben nem is annyira kopik, mint gyarapszik: lásd a Marcellinus-színházat. Ez okozza, hogy Róma nem tud megöregedni, hogy vagány és virgonc. Ez okozza, hogy a szemek iránytűje, hogy a világegyetem kivonata.

Fergeteges ízei vannak: nyelvének, ételeinek.  Ha csak kísérletet teszel, hogy közeledj hozzá, megnyílik: gyűrűk sokasága e város, antik, középkori, barokk, keresztény és vérlázítóan pogány, prűd és erotikus, örökös nyugalom terül szét benne és örökös tüntetések, sztrájkok nyugtalansága teátralizálja. Úgy szeret emlékezni, hogy nem szakad el az emlékezés idejétől: haszonnal gondol vissza egykori önmagára.

Róma mindenkinek ad valami arisztokratikusat, ha van pénze, ha nincs: olyan metaforák együttese, melyek tertium comparationisa a szépség. Róma felsorolhatatlan.

A kép(ek) és a szöveg forrása: http://litera.hu/hirek/roma-felsorolhatatlan 

 

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.