Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Törökországi levelek (4)

2008.06.17

4


Drinápoly, 7. novembris 1717.


Így szeretem, édes néném, hogy elűzze kéd azt a veszett restséget, és énnekem írjon. Éppen akkor vettem a kéd kedves levelét, amikor lóra kellett ülnöm. Megmondjam kédnek, hogy hová mentünk? Ahhoz a világiképpen való szerencsés és boldog kalmakányhoz, aki a császár leányával hál, amikor lehet. De annyiban nem irigylem szerencséjit, mert azt mondják, hogy nem szép. Azt elhiheti kéd, hogy nem láttam. Azt is elhiheti kéd, hogy nem kívánom úgy látni, valamint azok a kappan formában herélt emberek látják. Édes néném, nagy becsület, de nem nagy gyönyörűség a császár leányát elvenni. Micsoda keserűséggel kelletett megválni a gyönyörűséges szép feleségitől ennek a kalmakánynak, amidőn neki adták a császári leányt. A szívbéli szeretet nagyobb a gazdagságnál; nemcsak a gazdag házaknál lakik a jó házasság. Édes néném, tudom, hogy megcsúfol kéd, és azt mondja kéd nekem, hogy úgy beszéllek a házasságról, valamint a vak a világosságról, aki tudja, hogy vagyon világosság, de nem tudja, hogy micsodás a világosság. De ha szinte a kéd kis szája megnevet is érte, de énnekem minden tüdőm, vesém, májam azt tartja, hogy nem kell a kedves szegény feleséget a kedvetlen, de gazdag feleségért elhadni. Hát nem jól mondom? Nem beszéllek hát a házasságról, úgyis itt attól kétszáz mélyföldnire vagyok. Azt kell hát kédnek megírni, hogy minket a kalmakán jó szívvel látott, nagy pompával fogadott. Majd két óráig beszélgetett az urunkkal, egy szép paripával meg is ajándékozta, mikor pedig el akart lle búcsúzni, a felesége egynehány keszkenőt küldött. Ezeknek igen hasznos a barátságok, mert ha olyan közél volnék Zágonhoz, mint ez a vezérséghez, úgy a határjában volnék. Még semmit nem tudunk abban, amiért idejöttünk, de félek attól, hogy a mi hadakozásunk füstben ne menjen, mert a török örömest megbékéllik, ha megverik. Édes néném, annál tovább nem mehetünk, hanem az Isten akaratjára kell hadni magunkot, ő hozott ide, hadd vezérelje ő is dolgunkot.

De azt elhiszi-é kéd, hogy nehezen szokhatom ehhez az országhoz. Való, a törökök bennünket szeretnek; semmi fogyatkozásunk nincsen, senkinek semmi bántódása nincsen. De az idegen nemzetnek nehéz itt, mert semmi üsmeretséget, barátságot nem tehet. Ez a nemzet a keresztényt nem utálja, de megveti. Azt nem kell várni, hogy valaki a házához híjjon bennünket; bizony nincsen is az a nagyra vágyodásom, hogy valaki magához híjjon. Mert ugyanis miért? Ott ád egy pipa dohányt, egy fincsa kávét, azután egy-két szó után a hosszú hallgatás. Mikor pedig a füstölőt előhozák, már az arra való, hogy el kell vakarodni a háztól. Azt ugyan talám meg lehetne kérdezni a gazdától, hogy mint vannak a kéd gyermekei, de azt kérdezni, hogy mint vagyon a kéd felesége, azt nem jovallom senkinek, mert botokkal kísérnék ki a háztól. Itt a gazdasszonyról nem is kell emlékezni, mintha asszony sem volna a világon. Micsoda nyájasságért kívánhatja hát valaki a török barátságot, hanem csak éppen valamily haszonért. A' való, hogy a nyelvnek nem tudása is okozhatja a hozzánk való idegenséget, mert csak nem lehetünk olyan jó szívvel ahhoz, akivel nem tudunk beszélni, mint akivel kimondhatjuk magunk gondolatját. Még eddig, édes néném, igen-igen keveset tudok törökül. Nem tudom, ezután mint lesz, de nékem úgy tetszik, hogy ezután is annál a két vagy három szónál, akit tudok, talám tudósabb nem leszek. Mert nem lévén semmi társalkodásunk a törökökkel, a töröknékkel pedig még annál kevesebb, így nem látom semmi módját, hogy tudósabb legyek abban a nyelvben, amint vagyok. Ítélje el már kéd, hogy ha kell-é ész három szót megtanulni és megtartani? Itt még igen új vendégek vagyunk, amikor pedig jobban megüsmerem a dolgokot és a várost, akkor többet írok. És arra kérem kédet, hogy szeresse kéd ezt az új vendéget. A restséget félre kell tenni, és a papirosat nem kell kímélleni.

 

FORRÁS: http://mek.oszk.hu/00800/00880/html/mikes1.htm

Szómagyarázat:   

*kéd = kend, maga  *kajmakán, kalmakán = kormányzó *valamint = amint; ahogy; úgy, mint *kappan formában herélt emberek = a háremek herélt testőreiről, az eunuchokról van szó  *mélyföldnyire = mérföldnyire *nehezen szokhatom =   nehezen vagyok képes/nehezen tudok hozzászokni  *semmi fogyatkozásunk nincsen = semminek nem vagyunk híjával; semmiben nem szenvedünk hiányt  *semmit nem tudunk abban = semmit nem tudunk arról, afelől  *nincsen is az a nagyra vágyodásom = nincs bennem olyan nagyravágyás *fincsa (findzsa) = török szó, jelentése: 'csésze' *füstölő = illatanyagok (többnyire szakrális célú) lassú elégetésére szolgáló (sokszor zárt, kis szellőzőnyílású) edény. Érdekesség: a füstöléssel kapcsolatos a latin "per fumum" (füst által) kifejezésből százmazó és a franciából átvett parfüm szavunk is. *el kell vakarodni = el kell takarodni *jovallom = javaslom, javasolom *hanem csak éppen = hacsak nem éppen


A korabeli erdélyi beszélt nyelv számos szokatlan hangzású (vagy helyesírású), kedves szóalakja található ebben a levélben is: *micsodás (micsoda), *feleségitül (feleségétől) *megnevet (kinevet), *elhadni (elhagyni), *beszéllek (beszélek), *tőlle (tőle), *barátságok (barátságuk), *határjában (határában), *abban (arról, afelől), *megbékéllik (megbékül, kibékül - Mikes korában ez főleg ikes ige!) *hadni (hagyni) *magunkot (magunkat) *dolgunkot (dolgunkat) *üsmeretséget (ismeretséget) *híjjon (hívjon) *talám (talán) *kell-é (kell-e) *papirosat (papirost, papírt - a 'papirus' szóból!) *kímélleni (kímélni)

Itt is feltűnő, hogy a -ban/-ben határozórag "hová?" kérdésre felel, és így -ba/-be értelemben szerepel a Mikes-korabeli erdélyi beszélt nyelvben (is). Ezeket a végződésket aláhúzással jelöltem, itt pl. *hogy füstben ne menjen = 'hogy füstbe ne menjen'; 'hogy ne legyen hiábavaló'. Az ilyen példákból is nyilvánvaló, hogy a "hova?" kérdésre felelő -ba/-be ragpárunk jóval későbbi, mint az ősinek mondható -ban/-ben!

 oooooooooooooooo

Pirossal itt is Mikes legkedvesebb: szellemes vagy aforisztikus bölcsességű mondatait emeltem ki. Ebben a levélben különösen finom öniróniája figyelemreméltó, amikor nősülésének lehetetlenségére tesz utalást.

Nézzük meg kiemelve is: milyen remek nyelvezetű mondatok pl. ezek: 

"A szívbéli szeretet nagyobb a gazdagságnál; nemcsak a gazdag házaknál lakik a jó házasság."

"...úgy beszéllek a házasságról, valamint a vak a világosságról, aki tudja, hogy vagyon világosság, de nem tudja, hogy micsodás a világosság."

"...nem kell a kedves szegény feleséget a kedvetlen, de gazdag feleségért elhadni. Hát nem jól mondom? Nem beszéllek hát a házasságról, úgyis itt attól kétszáz mélyföldnire vagyok."

"Ez a nemzet a keresztényt nem utálja, de megveti."

"Azt ugyan talám meg lehetne kérdezni a gazdától, hogy mint vannak a kéd gyermekei, de azt kérdezni, hogy mint vagyon a kéd felesége, azt nem jovallom senkinek, mert botokkal kísérnék ki a háztól. Itt a gazdasszonyról nem is kell emlékezni, mintha asszony sem volna a világon."

"A' való, hogy a nyelvnek nem tudása is okozhatja a hozzánk való idegenséget, mert csak nem lehetünk olyan jó szívvel ahhoz, akivel nem tudunk beszélni, mint akivel kimondhatjuk magunk gondolatját."

"...nékem úgy tetszik, hogy ezután is annál a két vagy három szónál, akit tudok, talám tudósabb nem leszek. Mert nem lévén semmi társalkodásunk a törökökkel, a töröknékkel pedig még annál kevesebb, így nem látom semmi módját, hogy tudósabb legyek abban a nyelvben, amint vagyok."

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.