Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Lassított csendben

2008.10.04

Lassított csendben

 

 

 

 

Zalán Tibor (1954-)


1.


Lassított csendben számhoz ütődik
valami pohár hideg fegyver
Villamos csenget és már nem alszik
Vérem megtelik félelemmel

 
Vagyok aki soha nem lehettem
túlélve már öt évtizeddel
magam Rakódik akár a mész a
csontban halál az idegemben


Folyónál lakom Döglött nagy halak
üres szemüregében állok
Ez az öröklét Vad kutyák jönnek
s a dögre csapnak a sirályok

 
Még nem mondtam bár jó is lehetne
reggelenként epét s vért hányok
Nem alhatom éjjel – kárognak lent
s dalolnak a szomszéd cigányok


mígnem a virradat s a kakasok
álomba hajtogatják őket
Fekszem tovább Fogytán van a napom
Kertemben keselyű időzget


s idézget mint egy régen kivénhedt
forradalmár a brossurából
Mozdulnék – lássa azt hogy még élek
de a szomszéd épp krákog s átszól


a teraszról hogy a reggeli sör
habjából patkány mászik elő
Csukva hagyom látni a szememet
s nem bánom hogy elhagy az erő


mielőtt visszatért volna belém
az éjjeli hidegrázásból
A mozdulat s a mozdulatlanság
egyként fáj s a semmire rátol


2.


Sötét sarokban piszmog a bogár
apró lábával égre fordul
alulról mászná össze a halált
beleharap nyersen és orvul


bár nincs közvetett köze a léthez
öntudatlan éli túl magát
pontosan tudja mit kell tennie
s hanyatt fektéből is odalát


hol moccanatlan vergődöm hogyan
kezdjek hozzá az újabb naphoz
Szennyes rongy párna lepedő paplan
s nincs már ki ebből kitakarjon


Nyugtatók s erős szeszek mámora
befelé fordítja az arcom
Szakadék fölött könnyebbített lét
ráiszom hogy tovább kitartson


Jön a bogár s nem találja szemem
azon keresztül furakodna
agyamba föl Hát beköp halállal
s leszek semmivé sokasodva

 

innentől Valahol óra perceg
falakban kötve meg az időt
Telik az élet Gyorsabban múlik
mint ez a kibaszott délelőtt


3.


Vidám leszek szerkesztőm így kérte
seggem verem a poros földhöz
államat vakarom mint a majmok
s röhögök ha a sorsom föllök

 
s megtapos Egész nap körbe járok
forgok és grimaszolok közben
tótágast állok reped a gatyám
s bolondot látok a tükörben


Bukfencet hányok epe s vér helyett
bravót tapsolok kiabálok
remek kis bohóc vállamat verem
könnyem csordul bár nincsen rá ok

 
A diskurzus behalt önmagába
magammal magam kibeszélem
rendőrvicc leszek a Fábry-show-ban
skót kezében elkopott érem


komikus szerep egy színdarabban
ahol engem rugdosnak seggbe
commedia dell’ morte-maszk-vigyor
fölvetítve a föllegekre


melyekből eső pereg majd alá
szétáztatva papírruhámat
meztelen állok hervadt szemérmem
gúnyolják lányok és sirályok

 
Fontos hogy szám röhög szakadásig
s nyálam a mellkasomra csorran
habzsolt élettől csorba a fogam
lassított csendben téves program

 

lettem Szétnézek derűs fölénnyel
fogjuk fel pozitívan ezt is
(Bár egyre fárasztóbb e vén fazon
ki még csak fel se bukott eddig)

 

Forrás: a költő honlapja: http://www.szinhaz.hu/zalan/

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.