Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Pompeji

2008.10.17

 P O M P E J I  (1963)

Pompeii *

 

Lator László (1927-)

 

E viharos növényi zűrzavar,

az indáival és kacsaival

egymást legyűrő, egymást emelő,

földmélyi hővel tülekvő erő,

e tajtékosan sistergő buja

tenyészetben a halál kapuja,

az anyaszem-kék pára-tüzes ég

káprázatában kő-váz-nyomorék,

borostyánkőbe alvadt mozdulat,

öröklétté kopárult pillanat.

Görcsbe merevült kőízületek

mértana, a létükből kivetett

tökéletes formák és vonalak

őrzője vagy megcsúfolója vagy?

Maradék szépség, több és kevesebb,

mint ami van, vagy ami még lehet,

változatlan, ki már csak önmagad

romló-húsa-vesztett jelképe vagy.

Mit mondasz hát? Hogy bugyborogva forr

talpunk alatt az olvadt kőpokol?

A hasztalant, a lávába fagyott

menekülést, a tűz-iszonyatot,

a céltalan végső reflexeket,

a szem elé kapott görcsös kezet,

mely hirtelen, mint nagyító alatt,

a többi részlet közül kiszakad

lemállik róla a felesleges,

s a félelem szikár sikolya lesz?

Az iszonyúan magukra maradt

tűk, szerszámok, nyakláncok, poharak

árvaságát, a semerre-se-lét

gazdátlan világvégi közönyét,

a nem-ember-szabású pusztulást,

az űrhideg csillagok-közi gyászt?

Nem, mégse! Mindennél bizonyosabb

a naponként feltámadó anyag,

a még meleg vulkáni hamun át

küszködve felfurakodó virág,

ragacsos szárral-szirommal ahogy

 

próbálja az első mozdulatot,

 

s alatta készül már a milliárd

sejttel tapadó-hasadó világ,

az azért égbolt-gömbölyű egész,

mert pusztulással vemhes létezés,

a szakadatlan teremtés, amely

a hetedik napon se pihen el.

 

A szöveg forrása: http://dia.pool.pim.hu/html/muvek/LATOR/lator00001a_kv.html

* Sajnos, nem tudom, kinek a festménye ez a karakteres Lator-portré.

A kép forrása: http://www.mult-kor.hu/image/article/main/.460x310/38345.jpg

 

A mappában található képek előnézete Villa dei Misteri

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.