Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Oly szomorú, hogy oly nehéz megélni

2010.09.23

OLY SZOMORÚ, HOGY OLY NEHÉZ MEGÉLNI

 

 

Babits Mihály (1883-1941)

 

Oly szomorú, hogy oly nehéz megélni
és hogy a szépből csak az álma jut,
és hogy a pénzből jó ha mára fut,
s minden erőmet érte kell cserélni.

Oly szomorú, hogy akit szeretek,
talpig nem öltöztethetem brokátba,
nem híhatom lakni aranyszobákba,
és hogy fillérért únva csüggedek.

Oly szomorú, hogy múzsám így kiáll
árulni hulló kecseit miattam:
oly szomorú, hogy perceim eladtam
s időm bora idegen kádba száll.

Oly szomorú, hogy nem fektethetem
gyászos fejem egy csöndes ölbe tétlen
hosszú napok során, e gyönge télben,
tünődni a halálon, s életen.

A nargiléht és ottománt kesergem,
ládámban és szivemben nincs arany,
lelkem körül a munka mocska van:
Nemes tétlenség, nemesíts meg engem!

Forrás: http://mek.oszk.hu/00600/00602/html/vers0402.htm#27 

(Szégyen, de nem is tudtam erről a versről.  VekerdiTamás mondta el esti irodalmi élményeiről szóló, emlékező műsorában, mely negyedik napja tart, és  páratlan, hihetetlen élmény; az MR1 Kossuthon, a húszórás hírek után hallható... V.T. nemcsak tagoltan, szépen beszél, hanem álomszépen, nagy szenvedéllyel szaval. Mindig tudtam, hogy kivételes ember, kivételes gyermekpszichológus, de hogy ekkora lélek ő maga is, arról sejtelmem sem volt...)

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.