Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Az olvasás művészete

2008.04.13

AZ OLVASÁS MŰVÉSZETE (1957)

Benedek Marcell (1885-1969)

Az erdélyi (kisbaconi) gyökerű, később elsősorban Pesthez kötődő Benedek dinasztia többféle értelemben beleírta magát a magyar kultúrtörténetbe. A nagyapa (Benedek Elek) mindnyájunk kisgyermekkorának "Elek nagyapója" főleg halhatatlan mesekönyveivel; az egyik - orvos és író - unoka (Benedek István)  ragyogó esszéregényeivel, többek között az elmegyógyintézet belső világát megrajzoló, rendkívül népszerű Aranyketrec című kötetével vált máig olvasottá, elismertté.

A középső generáció illusztris képviselője -
Benedek Marcell - az irodalomtudományban, valamint a kultúrtörténeti értékek és az olvasás népszerűsítésében szerzett elévülhetetlen érdemeket. Elég csak Shakespeare-monográfiájára vagy a Naplómat olvasom című memoárjára gondolnunk. A Benedek Marcell-életműbe szervesen illeszkedik bele Az olvasás művészete, mely az első változattól (1922) kezdve egész a haláláig foglalkoztatta a szerzőt. Folyamatosan javította, bővítette, csiszolta: szívügyének tekintette.

A szépirodalom: művészet, s mint ilyen, nem mindenkinek adatik meg,
hogy művelje. Ezt mindig is tudtuk. De ez a könyv csodálatosan világítja meg számunkra, hogy a szépirodalom befogadása, vagyis az olvasás szintén művészet (lehet); olyan művészet, amely sokaknak, elméletileg mindenkinek megadatik, ha kellő időt, figyelmet és bizonyos "energiákat" fordít rá. Az értő, igényes befogadásban, az olvasás "művészetté" válásában segít ez az okos és elegáns stílusú könyv.

A mű - a klasszikus retorikára emlékeztető módon - négyes felosztású, tehát négy
nagy kérdéskörrel foglalkozik. Ezek:

I.     Az irodalmi mű és az író
II.    A műfajok
III.   Az irodalmi alkotás megítélése
IV.   Az olvasóközönség


E főrészek előtt egy rövid és szerény, ám annál fontosabb gondolatokat tartalmazó bevezető található - Az értő olvasó címmel. Ebből idézünk:


„Az író műve még nem készült el azzal, hogy megírták és kinyomtatták. (...) Az irodalmi műbe is csak akkor költözik élet, ha van, aki el tudja olvasni. (...) Az olvasás, igenis, művészet, végső fokán közel járna az írás művészetéhez, de éppoly kevéssé művész mindenki, aki olvas, mint ahogy a tintafogyasztók sem mind íróművészek. Az olvasás művésze az, akiben a megformálás adományán kívül minden megvan, ami az írót íróvá teszi. A megformálás művészete: adomány, ezt megtanulni nem lehet. Voltaképpen adomány a többi is, de kevésbé ritka, és tanulással, elmélyedéssel, tudatosítással fejleszthető. (...) Ez a könyv nem dilettáns írókat, hanem megértő olvasókat próbál nevelni”    

 
   A négy nagy részen belül szintén jellemző a négyes tagolás. Kisebb fejezetek könnyítik az áttekintést, a tájékozódást és a könnyebb megértést. Az irodalmi mű és az író című rész négy alfejezete az irodalmi műről, az íróról, az író világképéről, szemléletéről és „az írástudó felelősségéről” szól. 
   

 
   A műfajok
című nagy rész egy rövid művészetfilozófiai (esztétikai) bevezető után - szintén négyes felosztásban – a három nagy műfajcsoportról (a lírai, az epikai és a drámai műnemről), majd az irodalom határterületeiről beszél.   


   A harmadik nagy téma, Az irodalmi alkotás megítélése, s ezen belül úgyszintén négy résztémával: a szerkezettel, a stílussal, a verstannal, majd az irodalmi önneveléssel (és a korstílusok áttekintésével) foglalkozik az író.


Végezetül Az olvasóközönség című rövidebb részben két fejezetben tárgyalja az olvasás és az olvasóközönség történetét, majd a gondolat útját az írótól az olvasóig. Ebben a legutolsó részben kiegészítésképpen szó esik a könyvkiadásról, a könyvkiadói szakma alapjairól és a könyv ünnepeiről is.


A művet az író gondolatai zárják le - utóhangképpen -
Az irodalom jövőjéről.

Ha nagy általánosságban nézzük, végül is egy tudományos ismeretterjesztő könyvet tartunk a kezünkben. A mű ékes bizonyítéka annak, hogy ezt a „műfajt” csak a legnagyobbaknak szabad művelniük. A fölényes tárgyi tudás, a "madártávlati" rálátás és a mikroszkopikus, részletekbe menő ismeretek szerves egységben segítik az ismeretanyag tömörítését, azt, hogy a részletek egymásra épüljenek, minden fontos és szükséges információ elhangozzék, ám egyetlen fölösleges szó se „hígítsa” fel a szöveget. Ehhez társul még a mondatfűzés hallatlan eleganciája, a pontos szóhasználat és a választékos, de lebilincselően olvasmányos stílus. 

Benedek Marcell könyvét szívből ajánlom mindenkinek, aki értő-érző olvasóvá, az olvasás művészévé szeretne válni.


http://mek.oszk.hu/00300/00355/html/ABC00523/01513.htm

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Re: capella@chello.hu

(KapitányG, 2013.01.12 21:27)

Nem Gábor, még csak nem is férfi :)
http://kapitanyg.freeblog.hu/categories/Olvasonaplo/