Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Jean Pierre Dutilleaux találkozása a Toulambis törzzsel (Pápua Új-Guinea)

2012.06.10

 

1976-ban Jean Pierre Dutilleaux fényképész, felfedező, és (állítólag "csak" amatőr) antropológus került először kapcsolatba Toulambis (Pápua Új-Guinea ) törzzsel, amelynek tagjai még soha nem érintkeztek a külvilággal, és egyikük sem látott fehér bőrű férfit. A kamera megörökítette a rémült és kíváncsisággal teli törzs tagjainak reakcióit." (A blogger - "Ani" - idézete kibővítve. Nem tünteti fel a forrást, így nem tudom, honnan idézett.)

Forrás: http://szerintem.blog.hu/2012/05/14/egy_csodalatos_film_a_civilizaciok_talalkozasarol

*************************************************************************************************************************

Történt Pápua Új-Guineában, a TOULAMBIS törzs tagjai és Jean Pierre Dutilleaux között, az 1970-es évek második felében:

Forrás: http://szerintem.blog.hu/2012/05/14/egy_csodalatos_film_a_civilizaciok_talalkozasarol illetve:

http://www.youtube.com/watch?feature=player_embedded&v=exc49BeP9Mk 

*************************************************************************************************************************

Kissé (=nagyon) másként látja az egészet Pálfi Zoltán a Szkeptikus Blogon, amint erről a blogbejegyzése is tanúskodik.  Íme:

Érintetlen természeti nép?

Következik a fenti videofelvétel, majd:...

"Az őslakók óvatos léptekkel, félve közelednek a fehér emberekhez. Tekintetükben a félelem keveredik a kíváncsisággal, legszívesebben elfutnának, mint ahogy hátra is ugranak, amint hozzáérnek a számukra furcsa, idegen bőrszínű és öltözékű teremtményekhez. Aztán lassan, nagyon lassan felbátorodnak, simogatják a fehérek arcát, karját, ruházatát, felszerelését, megkóstolják ételüket, sőt a szálláshelyükre elmerészkedve óvatosan nézegetik az idegen tárgyakat, végül saját dalukat is hajlandók elénekelni. Idill, a civilizáció és a természet érintetlen népének békés találkozása, az összhang gyors létrejötte, az egész Föld mint hatalmas család legkitűnőbb kifejeződése. Vagy mégsem?

A globalizáció kiteljesedésével párhuzamosan egyre kevesebb felfedezésre váró ismeretlen törzs vár a kulturális antropológusokra. Néhány törzsről ugyan régóta tudnak, ám ők szándékosan kerülik a civilizációval való érintkezést, és ebben több szervezet is segíti őket (egy néhány éve filmre vett törzs kapcsán az érintetlen törzsekről, a törzsvédő szervezetekről és egy agresszív térítőmozgalomról itt lehet olvasni). Nem meglepő tehát, ha minden új találkozás különös jelentőséggel bír, hiszen a tudományos kutatások számára is újabb lehetőségek kínálkoznak. Ha pedig e találkozást meg is örökítik, a nagyközönség is részesülhet a kutatás legizgalmasabb fázisából, és átérezheti a természeti népek gyermeki tisztaságát.

Az elmúlt hónapokban az interneten rendkívül népszerűvé vált a fent látható kisfilm többféle változata, amely a fent leírt találkozást örökítette meg. A felvételt 1976-ban készítette Jean Pierre Dutilleux belga filmes és amatőr természetinép-kutató. Filmje csak a 90-es évek közepén került adásba a francia televízióban, és az antropológusok azonnal hevesen kritizálták. Egyikük, Pierre Lemonnier, Pápua Új- Guinea szakértője kifejezetten indulatos írást jelentetett meg, melyben leleplezi a film hamisításait (az eset ismertetése egy, a hirtelen támadt érdeklődés kapcsán készült cikkben olvasható). Kiderült, hogy az eredeti filmben Toulambinak hívott népcsoport valójában az Ankave-Anga nép, amelyet az 1976-os „első találkozás” előtt dokumentálhatóan már hat alkalommal kerestek fel az ausztrál hatóságok. A törzs már több mint 40 évvel Dutilleux érkezése előtt használt acélszerszámokat és nyugati eszközöket, ami azért sem meglepő, mert lakóhelyük néhány napi járóföldre található a Menyamya terület székhelyétől, ahol rendszeresen megfordultak. Lemonnier a helyet is azonosította, ahol a megrendezett jelenetet fölvették. A filmben látható találkozást tehát előre megrendezték, és ahogy ilyen alkalmakkor szokás, fizettek az „ismeretlen törzs” tagjainak.

A történet akkor is figyelemre méltó lenne, ha csak eddig tartana. Látható, hogy egyesek, kihasználva a nagyközönség egzotikum iránti fogékonyságát, a hamisítástól sem riadnak vissza, hogy világhírnévre tegyenek szert, remélve, hogy a tudományos közvéleményt is megtéveszthetik, nem ismerve a tudomány és a tudományos közélet működését. A folytatás a szkeptikusok számára ismerős: Lemonnier-t beperelték rágalmazásért. És hiába találta a bíróság megalapozottnak állításait, a pert fogalmazásának stílusa miatt elvesztette... (a fenti linken már a per után írt cikke olvasható). (Köszönettel tartozom Szilágyi Andrásnak a cikk átolvasásáért és fontos korrekciójáért.)" 

(Blogbejegyzés vége)

Forrás: http://szkeptikus.blog.hu/2011/09/02/erintetlen_termeszeti_nep 

Kommentem a következő

Legyen igaza a két úrnak: a francia pápua-szakértőnek és a magyar szkeptikus bloggerek is. A lényeg - szerintem - nem ez, hanem maga a képsor.

Ha nem 1976-ban, akkor 40 évvel korábban, de volt első találkozás. Kellett lennie, hiszen akkor ez a "későbbit" nem lehetett volna a sokadiknak kikiáltani. (:D) És az első találkozásnak ilyennek (vagy ehhez nagyon hasonlónak) kellett lennie. Ez a lényeg. Közben eszembe jutott, hogy ennyire jó színészek lennének a pápuák? Még ha pénzért vagy más fizetségért is: kizártnak tartom, hogy ilyen hűséggel mímelték volna a tudatlant, holott már "elvették az ártatlanságukat", ahogy egy inkompetens (és irreleváns) blogban Jean Pierre Dutilleaux-ról fogalmaztak.  http://elitklub.blog.hu/2012/03/19/elso_talalkozas_22

A vájtfülűeknek és a szkeptikusoknak betű szerint (még de iure is ) lehet ugyan igazuk, de lélektanilag és abszolút értelemben itt nagyon tévednek. Szerintem.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.