Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A lét mint sivatag

2016.08.24

sivatag_2.jpg

 

A Satyricont (1969), majd rögtön rá a Vörös sivatagot (1964) néztem ma - teljesen véletlenül így, ebben a sorrendben. Hihetetlenül párhuzamos remekművek, csak 5 év van köztük. Ha belegondolok, hogy ezekben az években a hozzájuk képest teljesen érdektelen William Styront olvastam és tartottam világraszóló zseninek, ég a képem. Encolpios és Giuliana - a dolgok mélyén - testvérek. Fekete szatíra. Vas, homok, gyári vagy bordélyházi betonszarkofág, bűn, magány, reménytelenség, vakító haláltánc, a létezés izzó sivataga. Mi változott? ...