Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Faludy 100

2010.09.22

Faludy (sz. Leimdörfer) György (1910.09.22 - 2006.09.01.)

Száz éves lenne. Emlékszem, fél éve sok fanyalgást olvastam meg hallgattam ("bennfentesektől" és sznoboktól), hogy mi lesz majd a 100. születésnapon. Hogy így meg úgy: nem is olyan jó költő, nem is olyan nagy költő, sőt, elsősorban nem is költő és így tovább. Hát lehet, igazuk van. Lehet, hogy egyik sem. Faludy csupán par excellence költő. Amilyennek képzeljük  a költőt romantikus, "világmegváltó" kamaszkorunkban, nosztalgiázó öregkorunkban. Csak a nagyságtól való rettegését fanyalgásba rejtő ifjú és a halhatatlanságra keményen gyúró férfi negligálja, fumigálja, szólja le. Hát, érthető, érthető: nem is lehet úgy sütkérezni, ha ekkora árnyék vetül ránk. Sületlenek maradunk. De ilyenkor, centenárium idején megszólalnak a(z éppen aktuális) kánon hangjai: "Középszerű" "Tehetséges mesterember." "Stílbravúr, üres forma, rutin ez, semmi más." Botütésként zuhognak az "utókor" (első nemzedékének) sommás kijelentései Faludy (virtuális) sírdombjára, amit majd a második nemzedék újra fölpúpoz, és hozsannázik felette, hogy a harmadik ismét pálcát törjün felette, és így tovább - százévenként - az idők végezetéig. Csakhogy egy a bökkenő: ez a sír - üres. Csak a Mű van, annak pedig se hízelgés, se szitok nem tud ártani immár.

 ooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooo

"Élményekben ritka gazdag élete volt Faludy Györgynek, emlékezetes pillanatokat talán könnyebb is kiemelni belőle, mint igazán izgalmas verseket. A Petőfi Irodalmi Múzeum vállalkozásának erénye, hogy ebben a sokaságban szemléletes áttekintést ad egy kivételesen tágas életútról, és annak a 20. századi magyar történelem árnyékolta nagy fordulópontjairól."

(Nagy Gergely Miklós / Népszava http://www.nepszava.hu/articles/article.php?id=321798 )

Csiszár Gábor doktori disszertációját Faludyról írta. Ennek a téziseibe is beleolvashatunk:  http://doktori.btk.elte.hu/lit/csiszar/tezis.pdf 

ooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooo

Pályaképe (a Wikipédia és más netes oldalak nyomán)

Budapesten született, zsidó polgári családban. Édesapja Faludy (Leimdörfer) Jenő vegyész, édesanyja Bieringer Erzsébet Katalin volt. 1928-ban érettségizett a fasori Evangélikus Főgimnáziumban. Ezután a bécsi (1928–30), a berlini (1930–31), a párizsi (1932) és a grazi (1932-33) egyetemen tanult. 1933–34-ben katonai szolgálatot teljesített zászlósi rendfokozatban, amelytől később megfosztották. 1937-ben jelentette meg Villon-átköltéseit, ami jó időre meg is határozta pályáját.

1938-ban elhagyta Magyarországot. Erre többek között az kényszerítette, hogy úgy érezte: hazájának az a legrosszabb, ha a háborút a hitleri Németország nyeri meg, így a németek oldalán semmiképp sem akart volna harcolni. Párizsig menekült, itt találkozott többek között Koestler Artúrral és az emigráns magyar művészek közösségével. Később a német megszállás miatt innen is távozni kényszerült. Marokkón keresztül az USA-ba jutott, ahol a Szabad Magyar Mozgalom titkáraként és lapszerkesztőjeként tevékenykedett, majd három évig az amerikai hadseregben szolgált tisztként. Eközben húgát, aki az országban maradt, a fasiszták meggyilkolták.

1946-ban tért haza Magyarországra, és a Népszavánál helyezkedett el. 1947-ben megjelent az Őszi harmat után című verseskötete, illetve a Villon-balladák c. korábbi kötete már a 14. kiadásnál tartott. Noha baloldali érzelmű maradt (vezetésével döntötték le kommunista munkások 1947. április 26-27-én Prohászka Ottokár Károlyi-kertbéli szobrát), a kommunista hatalom is ellenségesen viszonyult hozzá, további műveit nem engedték kiadni. 1949-ben, hamis vádak alapján három évre a recski kényszermunkatáborba zárták. Itt írt versei csak 1983-ban, Münchenben jelenhettek meg, Börtönversek 1949–1953 címmel. Szabadulása után fordításokkal kereste meg a kenyérre valót, majd 1956-ban ismét elmenekült az országból.

Faludy György életrajzi regényében az ávós őrnagy beszéde jellemzi az 1953. szeptemberi szabadon bocsátások légkörét: „A Magyar Népköztársaság nevében bocsánatot kérek öntől azért az igazságtalanságért, jogtalanságért és méltatlanságért, melyet el kellett szenvednie. …figyelmeztetett, hogy a törvény hatévi fegyházbüntetést ír elő, amennyiben rabságunk körülményeiről, helyéről, okairól akár bármit is elárultunk. Azzal a jó tanáccsal szolgálhat, hogy a kérdezősködőket jelentsük fel, közvetlen hozzátartozóinknak pedig mondjuk, hogy tanulmányúton voltunk a Szovjetunióban."

Londonban telepedett le, ahol 1957-től az Irodalmi Újság szerkesztője. 1961–62-ben írta a Pokolbéli víg napjaim című önéletrajzi visszaemlékezéseit, eredetileg angolul (My Happy Days in Hell, 1962). A könyv 1987-ben jelent meg először jelent meg először Magyarországon az AB Független Kiadónál – a kommunista cenzúra által betiltott szamizdat kötetként. 1963 és 1967 között Firenzében és Máltán élt. 1967-ben költözött Torontóba. Kanadában és az Egyesült Államokban különböző egyetemeken tartott előadást, miközben a Ötágú síp és a Magyarok Világlapja című lapok munkatársaként dolgozott. 1980-ban New Yorkban jelentek meg összegyűjtött versei. Közben Magyarországon tiltott költő volt, a könyvtárakban még a katalógusból is kiszedték azokat a cédulákat, melyen a neve szerepelt. Megjegyzendő azonban, hogy a pártállam idején kiadott A magyar irodalom története több helyen említi, sőt bővebben is tárgyalja és idéz tőle.

1988-ban hazalátogatott, majd 1989 márciusában végleg hazatért, és Budapesten telepedett le. A rendszerváltás után korábban szamizdatban terjedő műveit is ki lehetett adni. Új verskötetei és fordításai is megjelentek. 1994-ben megkapta a Kossuth-díj t is. 1998-ban alapító tagja lett a Digitális Irodalmi Akadémiának. Személyét többnyire érdeklődés övezte, bár 90 éves kora felett sem szűnt meg polgárpukkasztónak, meghökkentőnek lenni. A pokol tornácán című kötetének bemutatóját már nem érhette meg, a Kossuth-díjas költőt 96. születésnapja előtt, otthonában érte a halál. Tiszteletére (Torontóban, 2006. október 3-án) közvetlenül az egykori otthona melletti parkot hivatalosan is George Faludy Place-re keresztelték át. Bár az elnevezési procedúra még életében elkezdődött, a névadási ünnepségre időközben bekövetkezett halála miatt már nem tudott elutazni.

Két felesége volt. 1953-ban feleségül vette Szegő Zsuzsanna újságírót, akivel már letartóztatása előtt kapcsolatban állt. Zsuzsa a Haladás c. lapnak írt cikkeket. Ennek az újságnak a szerkesztőségében találkoztak először. A Haladás után írt a Világosság ak is, és később a Népszavánál kapott állást. 1963-ban F.Gy. felesége meghalt.

2002 júliusában vette feleségül Faludy Fannit (sz. Kovács Fanni), aki 65 évvel volt fiatalabb nála. A párt a költő halála választotta el egymástól.

Magyarul megjelent művei

  • 1937-ben jelentek meg Villon-átköltései a Magyar Hírlapban. Ezek profán szövegeit egyesek visszatérésnek tekintették Villon stílusához, mások csak közönségesnek tartották, pl. Szabó Lőrinc műfordításaihoz képest. Mivel egyetlen kiadó sem merte vállalni a kiadást, Faludy a saját költségén jelentette meg a kötetet, amely nem várt sikert aratott, és még további negyven (részben szamizdat) kiadást ért meg.
  • Jegyzetek az esőerdőből. Bp. 1991. Magyar Világ Kiadó, 208 p.
  • Test és lélek. A világlíra 1400 gyöngyszeme. Műfordítások. Szerk.: Fóti Edit. Ill.: Kass János. Bp. 1988. Magyar Világ, 760 p.
  • 200 szonett. Versek. Bp. 1990. Magyar Világ, 208 p.
  • Erotikus versek. A világlíra 50 gyöngyszeme. Szerk.: Fóti Edit. Ill.: Karakas András. Bp. 1990. Magyar Világ, 72 p.
  • Dobos az éjszakában. Válogatott versek. Szerk.: Fóti Edit. Bp. 1992. Magyar Világ, 320 p.
  • Jegyzetek a kor margójára. Publicisztika. Bp. 1994. Magyar Világ, 206 p.
  • 100 könnyű szonett. Bp. 1995. Magyar Világ, [lapszám nélkül].
  • Versek. Összegyűjtött versek. Bp. 1995. Magyar Világ, 848 p., 2001. Magyar Világ Kiadó 943 p.
  • Vitorlán Kekovába. Versek. Bp. 1998. Magyar Világ, 80 p.
  • Pokolbeli víg napjaim. Visszaemlékezés.Bp., 1987, AB Független K.

 

Fájl:Faludy Gyorgy sirkove P8270231.jpg

 

Tanuld meg ezt a versemet

Tanuld meg ezt a versemet
mert meddig lesz e könyv veled?
Ha a tiéd, kölcsönveszik,
Hegyeshalomnál elszedik,
A közkönyvtárban elvesztik,
s ha nem: papírja oly vacak,
hogy sárgul, törik elszakad,
kiszárad, foszlik, megdagad
vagy önmagától lángra kap,
kétszáznegyven fok már elég-
és mit gondolsz, milyen meleg
egy nagyváros, mikor leég?
Tanuld meg ezt a versemet.

Tanuld meg ezt a versemet,
mert nemsokára könyv sem lesz,
költő se lesz és rím se lesz,
és autódhoz benzin se lesz,
és rum se, hogy leidd magad,
mivel a boltos ki se nyit,
s kivághatod a pénzedet,
mert közeleg a pillanat,
mikor képernyőd kép helyett
halálsugarat közvetít,
s mert nem lesz, aki megsegít,
ráébredsz, hogy csak az maradt
tiéd, mit homlokod megett
viselsz. Ott adj nekem helyet.
Tanuld meg ezt a versemet.

Tanuld meg ezt a versemet,
s mondd el, mikor kiöntenek
a lúgtól poshadt tengerek,
s az ipar hányadéka már
beborít minden talpalat
földet ,akár a csiganyál,
ha megölték a tavakat,
s mankóval jön a pusztulás,
ha fáján rohad a levél,
a forrás dögvészt gurguláz
s ciánt hoz rád az esti szél:
ha a gázmaszkot felteszed,
elmondhatod e versemet.

Tanuld meg ezt a versemet,
hogy elkísérjelek. Lehet,
s túléled még az ezredet,
s pár kurta évre kiderül,
mert a bacilusok dühödt
revánsa mégse sikerül,
s a technológia mohó
hadosztályai több erőt
mozgatnak, mint a földgolyó-
memóriából szedd elő
s dúdold el még egyszer velem
e sorokat: mert hova lett
a szépség és a szerelem?
Tanuld meg ezt a versemet.

Tanuld meg ezt a versemet,
hadd kísérlek, ha nem leszek,
mikor nyűgödre van a ház,
hol laksz, mert nincs se víz, se gáz,
s elindulsz ,hogy odút keress,
rügyet, magot, barkát ehess,
vizet találj, bunkót szerezz,
s ha nincs szabad föld, elvegyed ,
az embert leöld s megegyed-
hadd bandukoljak ott veled,
romok alatt, romok felett,
és súgjam néked: tetszhalott,
hová mégy? Lelked elhagyott,
mihelyest a várost elhagyod.
Tanuld meg ezt a versemet.

Az is lehet , hogy odafenn
már nincs világ, s te odalenn
a bunker mélyén kérdezed:
hány nap még ,míg a mérgezett
levegő az ólomlapon
meg a betonon áthatol?
s mire való volt és mit ért?
Hogyan küldjek néked vigaszt,
ha nincs vigasz, amely igaz?
Valljam meg, hogy mindig reám
gondoltam sok-sok éven át,
napfényen át és éjen át,
s bár rég meghaltam, most is rád
néz két szomorú, vén szemem?
Mi mást izenhetek neked?
Felejtsd el ezt a versemet!

(Toronto, 1980)

 

Faludy a Tabula Candidán:

/cikkek/modern-klasszikus-magyar-koltoktol/Faludy_Gyorgy_A_halaltanc-ballada 

/cikkek/modern-klasszikus-magyar-koltoktol/FaludyGyorgy_CLXV_szonett 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.