Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Ablaküvegre lehelt, rég elfeledett...

2010.01.30

Egy rég elfeldett kezdősort próbálgat, miközben figyeli, hogy párkányán a ciklámen mennyi bimbóval hálálja meg az ablaküveg hideg csókjait. És eszébe jut a sor.

Kép

 

Ma hull a hó és álom hull a hóban,
Bólint a láng az üres kaszinóban.

Az öreg doktor német lapba süllyed,
Mint vén kámzsás, nézi a gót betűket.

A szolga fát tesz a beteg parázsra,
Horácius, hol mezeid varázsa?

Itt ólomlábon jár a gond a hóban
És Amerika rémlik a viskóban.

Amerika, az aranyhímű távol,
Szőve remény és kétség fonalából.

Ma hull a hó és álom hull a hóban,
Befüggönyözve a világ valóban,

S a függönyön túl zene szűri hangját,
Egy operában ma Puccinit adják.

Nagy operában, bordó és aranyban...
És hull a hó és hull, hull szakadatlan.

(Juhász Gyula: A végeken / II.  - 1912)

 

Ha lehetne, most kellene végigolvasni a Juhász Gyula Összest - gondolja, és dolgozik tovább.

 

http://mek.niif.hu/00700/00709/html/index.htm

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.