Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Mikszáth...

2010.01.16

A mai nappal (01.16.), Mikszáth Kálmán születésnapjával megkezdődik a Mikszáth-év, az író halálának 100. évfordulója tiszteletére. (Azért kíváncsi leszek, hogyan is áll a Mester a XXI. századi irodalmi kánonnal. És hogy ezt honnan lehet majd tudni? Egyszerű. Meg kell figyelni, hogy milyen horderejű ünneplésben fogja részesíteni a kulturális tárca, a szépírók céhe, az irodalmi orgánumok és egyáltalán: az irodalmi/kulturális közvélemény őt  - pl. más, korábbi centenáriumos művészekhez képest. Nem akarok jósolni, de a "beharangozás" silány volt. A Mikszáth Kálmán Társaság honlapjára kattintva pl. az üres képernyő fogad. Tessék: http://www.mikszathtarsasag.hu/ ) Éppen ezért legalább a születése napján elevenítsük föl e lapon, hogy mire is emlékezünk e nagy művész ÉLETéből! (A halálával majd ráérünk május 28-án foglalkozni.)

Kép

 

 

Kisnemesi családba született Szklabonyán (Nógrád vármegye). Ősei felső-magyarországi evangélikus lelkészek voltak. (...)

Iskoláit nagyrészt Rimaszombaton járta, 1857 és 1863 között, az utolsó két osztályt azonban Selmecbányán végezte, ahonnan 1868-ban Pestre került, ahol jogi tanulmányokat folytatott, de diplomát nem szerzett.

Iskolái befejeztével visszatért Nógrád megyébe, ahol 1871-ben Mauks Mátyás szolgabírónál Balassagyarmaton szolgabírósági esküdtként helyezkedett el. Itt alkalma volt közvetlen közelből is tanulmányozni a vármegye uraságait. 1872-ben ügyvédbojtár lett, emellett megpróbálkozott az újságírással is: különböző fővárosi lapok közölték cikkeit, többek között az Igazmondó, Szabad Egyház, Fővárosi Lapok és a Borsszem Jankó.

1873. július 13-án feleségül vette Mauks Mátyás leányát, Mauks Ilona Máriát. Még ebben az évben meghaltak szülei, s ő feleségével együtt a fővárosba költözött. Nagy nyomorban éltek. Mikszáth el akart válni a feleségétől, mert azt gondolta, hogy rendes jövedelem nélkül nem méltó a feleségéhez. Felesége nem akart válni így az akkor még sikertelen író azt hazudta, hogy mást szeret. 1878-ban váltak el. Miután Mikszáthnak rendes jövedelme lett, újra összeházasodtak.

Ezután ő is visszahúzódott szülőfalujába, Szklabonyára, ahol azonban anyja a családi birtokot még halála előtt bérbeadta, így abból sem tudott megélni. Az 1874-es megyei tisztújításon mint aljegyző jelöltette magát, de megbukott. Visszatért Pestre, s az irodalommal kezdett komolyabban foglalkozni. (...)

Írói pályája nehezen indult, mivel stílusa, eredetisége elütött korának megszokott normáitól, ezért a szerkesztők műveiből sok részt egyszerűen kihúztak. 1874-ben jelent meg első önálló műve két kötetben, az „Elbeszélések”, de a kötet nem kapott komolyabb figyelmet. Pár évig különböző napilapoknál dolgozott, de a sikertelenség miatt elkeseredve 1878-ban Szegedre ment, és a Szegedi Naplónál helyezkedett el mint újságíró. Ott aratta első írói sikereit: az 1879-es szegedi nagy árvíz és az ezután következő királyi biztosi korszak hálás témákkal szolgált neki. Karcolataiban a királyi biztosi tanácsot csipkedte, s megörökítette Tisza Lajos és munkatársainak alakját.

1881-ben visszatért Budapestre, ahol az Ország-Világ című lap segédszerkesztője lett. Ezidőtájt vált ki a Budapesti Hírlap szerkesztősége a Pesti Hírlapból, ahová emiatt új munkaerő kellett, így ő maga is a Pesti Hírlaphoz került. Eleinte néhány mellékesebb rovatot vezetett, de alig fél év múlva karcolataival annyira megkedveltette magát a lap olvasóival, hogy Jókai Mór mellett az egyik legkedveltebb szerző és humorista lett. Hírlapi cikkeit nagyobbrészt név jelzése nélkül, igen gyakran Scarron, illetve sok más egyéb álnévvel is jegyezte.

1881-ben a Petőfi Társaság, 1882. február 8-án a Kisfaludy Társaság választotta tagjának, 1889. május 3-án pedig a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja lett.

Az irodalmi sikert hamarosan a magánéleti és politikai sikerek is követték: 1882-ben ismét megkérte volt felesége, Mauks Ilona kezét, s még ez év december 31-én ismét összeházasodtak. A házasságból három fia született: Kálmán, János (1886-1890) és Albert (1889-1921). 1887-től élete végéig országgyűlési képviselő volt, előbb az erdélyi Illyefalva, majd Fogaras, végül Máramarossziget mandátumával.

1897-ben saját lap kiadásával próbálkozott, ez volt a rövid életű Országos Hírlap. 1903-tól Az Újság főmunkatársaként dolgozott. 1907-ben összegyűjtött munkáiért a Magyar Tudományos Akadémia nagyjutalommal tüntette ki. 1910-ben még megünnepelték írói pályafutásának negyvenedik évfordulóját, ezután Máramarosszigetre utazott, ahonnan már nagybetegen tért vissza, s néhány nap múlva meghalt. Utolsó munkája, A fekete város könyv alakban való 1911-es megjelenését már nem érte meg.

 

 

Mikszáth sírja a Kerepesi temetőben

 

A képek és a szöveg forrása:

http://hu.wikipedia.org/wiki/Miksz%C3%A1th_K%C3%A1lm%C3%A1n

Mikszáth további tanulmányozásához a legjobb linkgyűjtemény:

http://mikszath.lap.hu/

 

Könyvtárban minden műve hozzáférhető, de majd a Tabula Candida is próbál szemelgetni a remekművekből - kóstolót. Mikszáthon meg lehet tanulni olvasni. Mikszáthon meg lehet tanulni magyarul (és emberül) ma is.

Hic Rhodus, hic salta.

 

Szemelgetés  :) itt alább:

/cikkek/klasszikus-magyar-novellak/Mikszath_Kalman_Hogy_lettem_en_iro

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Salgótarján

(Csörge Zoltán, 2010.02.05 11:42)

Gratulálok, és nagyon örülök, hogy megírta ezt a cikket!