Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A Tanár úr

2009.04.04

Szinte hihetetlen, hogy hajdani, nagyra becsült, tisztelt és a kamaszok által (is) rajongva szeretett kollégám, Ferencz Győző - költő, műfordító, esszéista, egyetemi tanár - már 55 éves.

 

Isten éltesse sokáig! 

Sete-suta köszöntő(k) helyett álljon itt egy hangulatos, bár néhol kicsit "pikírt"  tudósítás a literáról.

"Ferencz Győzőnek Radnóti Miklós élete és költészete címmel jelent meg monográfiája a költőről az Osiris Kiadó gondozásában 2005-ben. A szerzővel Mesterházi Mónika beszélgetett a Nyitott Műhelyben 2006. január 26-án. Az eseményről Szaniszló B. Judit írása olvasható.

 

Kellemetlenül csípős az este kint, jó meleg van viszont a budai műhelyben, belépve inkább aludni volna kedvem, mintsem teoretizálni. A sarokban két lány tarot-kártyát vet, láthatóan egymáson gyakorolnak. Ez nem napló, a hangulatteremtést nem kell túlzásba vinni - be is fejezem. A hepiendre most tehát csak utalni fogok: nem aludtam el, a kártyázás a program idejére abbamaradt és a teoretizálás végül nagyon is spontán, egyszerű, élvezhető beszélgetéssé kerekedett. Különös éjszaka volt, monografikus – de egy kicsit hosszabb, mint gondoltam. Egy óvatlan pillanatban még Eörsi képét is eleresztette a faliújság celluxa - épp, amikor Radnóti szerelmi költészetéhez érkeztünk, az arckép egyszerűen leesett a földre.

Kijelentő mondat: a monográfia márpedig nem életrajzi regény. Lehetne ez a kijelentés akár evidencia is, mégsem árt ezt az alaptézist többször hangsúlyozni, ahogyan teszi ezt Ferencz Győző  is - a beszélgetés alatt, és magában a kötetben is, közvetve, mégis jól érzékelhetően.
Nehéz ügy egy monográfia-szerzőnek a több éves kutatómunka alatt – ha nem is szakmailag, de - érzelmileg kívül maradnia tárgy-alanyán. Nem is várható el egészen, ám a leíró fázisban valahogyan mégis muszáj erre törekedni. Ez persze nem zárja ki azt a határozott irodalomfelfogást, amellyel Ferencz Győző rendelkezik. Sőt, talán éppen ez az objektív adatgyűjtésre való erőteljes törekvés, a költői élet mozaikdarabjainak hiánytalan összeillesztése vezet el evidensen ahhoz az alaptézishez, amely szerint az életrajz rekonstrukciója és a költői életmű megértése kölcsönösen támaszkodik egymásra. Nincs egyik a másik nélkül: ez lehetne a „kritikai életmű” lebutított evidenciája.
Mesterházi Mónika alaposan felkészült a szerzőből, a gondosan  összegyűjtött, minden problematikus pontra kiterjedő kérdéseire adható lehetséges válaszokkal azonban mintha nem nagyon számolt volna. Arra, hogy Ferencz Győző az eldöntendő kérdésekre valóban rövid és hamar eldöntött válaszokat fog adni - történetesen igent vagy nemet. Vagy hogy a kijelentő mondatokra Ferencz nem is nagyon akarna mit válaszolni, mert hogy válaszolni szerinte csak kérdésre lehet. Aztán a beszélgetés valahogyan mégis beletalál a saját medrébe, a szerző pedig a kezdeti szűkszavúság után adomázó üzemmódra vált.


Mesterházi Mónika keresztszemes öltéses hasonlatára reagálva – amely szerint a Radnóti-monográfia szerkezetében észrevehető egyfajta folyamatos oda-visszacsatoló „hurkolás” - Ferencz Győző elmondja: valóban nem akarta azt a nehézkes írói technikát követni, amely egyes dogmatikusabb monográfiáknak a hendikepje; történetesen azt, hogy a húsz oldalas életrajzi leírást húsz oldalas verselemzés követi, és így tovább. Az életmű szempontjából érdekes és meghatározó dokumentumokat inkább alázatosan hagyja szóhoz jutni. Bár maga is költő és műfordító, igyekszik távol tartani magát a versfordítás elméleti és gyakorlati eszmefuttatásaitól. Sokkal érdekesebbnek tartja például kitérni arra, hogy mennyire téves a Radnótiról kialakult több nyelven is kitűnően beszélő poeta doctus képe. A korabeli levelezésekből kiderül, hogy Radnóti gyakran kért nyersfordítói segítséget barátaitól, franciául késve kezdett el tanulni, illetve hogy németül is inkább csak olvasott, mint írt, azt is meglehetősen lassan. 

Volt-e, lehetett-e Radnótinak zsidó identitása? Olyan kérdés ez, amely eldöntendő ugyan, Ferencz azonban ezen a ponton már hosszasan illusztrál is, a válasz nyilvánvalóan nem tudható le egy egyszerű nemmel. Radnóti azzal, hogy zsidó orgánumokban nem jelentek meg írásai, hogy magyar nyelvű zsidó antológiákban nem szerepelt, nem eleve vitatott zsidóságát tagadta, csupán nem akart egy olyan vonatkoztatási rendszerben felcimkéződni, amelynek szempontjait eleve abszurdnak tartotta. Zsidónak keresztény, kereszténynek zsidó volt, ezzel kellett szembesülnie minden helyzetben. Ebből az állandó fenyegetettség-érzésből, az igazán sehova nem tartozásból valamint a gyerekkori traumákból pedig összeadódik egy olyan kettős haláltudat, amelyre Mesterházi Mónika is és maga a szerző is többször visszatér a beszélgetés folyamán.


Ferencz Győző határozott célja az, hogy amint mondja, „ne azonosulja el” az azonosulnivalót az olvasók elől. Bőséges mennyiségű dokumentum-részletet közöl megszakítások nélkül, ezek önmagukban összekötő-magyarázó illusztrációkként szolgálnak a kötetben. Gyarmati Fanni meglepetést okozó döntése, vagyishogy korábbi elzárkózása ellenére mégiscsak Ferencz Győző rendelkezésére bocsátotta Radnóti levelezését, egy évvel hosszabbította meg a monográfia megírásának idejét. A szerző még mindig távol tartotta magát a regényesítés gondolatától, a dokumentumok rendezése viszont alapos és átgondolt szerkesztést kívánt.


Nehéz nem közhelyeket puffogtatni akkor, ha közhelyesek a közönség kérdései. Mi lenne a magyar irodalom Radnóti nélkül? Mi a pontos szerepe Radnótinak a magyar irodalomban? Tekinthető-e Radnóti a holocaust költőjének? Ferencz Győző diplomatikus, nem tud és nem is akar kategorikus válaszokat adni a beszélgetés második órájának végén. Dedikál még néhány könyvet, beszélget kicsit az olvasókkal párszemközt, de több mint két óra elteltével nyilván ő is elfáradt.
Most már lehet hazamenni azonosulni; mindenki úgy, ahogyan maga szeretné.

Szaniszló B. Judit "

Forrás: http://www.litera.hu/hirek/el-nem-azonosulni 

VALAMINT:

Artisjus Irodalmi Nagydíj: http://www.konyv7.hu/index.php?akt_menu=573 

Jász Attila: Töretlen ív http://www.jamk.hu/ujforras/0101_11.htm 

Margócsy István: Az észlelés költészete http://epa.oszk.hu/00000/00002/00028/margocsy.html 

Ferencz Győző - szerintem - egyik legjobb verse itt, a Tabula Candidán is olvasható, az alábbi linkre kattintva:

/cikkek/kortars-magyar-koltoktol/Ferencz_Gyozo_Kisebbsegben

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.