Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Babits Mihály 125 éve

2008.11.26

FIATAL FELNŐTTKOROM ÓTA NAPI OLVASMÁNYOM, ANTIK TANULMÁNYAIM ÓTA PEDIG MÉG INKÁBB BECSÜLT ÉS SZERETETT - BÁR SOSEM LÁTOTT-HALLOTT - MESTEREM Ő: BABITS. A KOMOLY, A MAGÁNYOS, A FÉLSZEG, A VÉKONY HANGJÁN "ESTI KÉRDÉST" KÁNTÁLÓ, A FURCSÁN ELLENTMONDÁSOS, A NAGY MŰVELTSÉGŰ, A (NEM LESAJNÁLÓ ÉRTLEMBEN VETT) POETA DOCTUS. BÉKÉSEN MEGFÉRNEK ŐK ADYVAL ÉS KOSZTOLÁNYIVAL EGYÜTT A SZÍVEMBEN: NEM VERSENYTÁRSAK, Ó, NEM. KIEGÉSZÍTIK EGYMÁST: MINDIG AZ SZÓL HOZZÁM HÁRMÓJUK KÖZÜL, AKIRE AZ ADOTT PILLANATBAN A LEGNAGYOBB SZÜKSÉGEM VAN. MIVEL EZ EGY 26-ÁRA ANTEDATÁLT BEJEGYZÉS, MÁRA MÁR LEMENT A RÁDIÓBAN EGY SZÉNÁSI SÁNDOR-BESZÉLGETÉS SIPOS LAJOS PROFESSZORRAL RÓLA, BABITSRÓL. AZT, HOGY MENNYIRE NEHEZEN NYÍLIK MEG MÉG AZ ÉRTŐ FÜLEKNEK, SZÍVEKNEK IS EZ A KÜLÖNLEGES, NAGY ÉS TITOKZATOS KÖLTŐ, BIZONYÍTJA A TÉNY: A KÉRDEZŐ NEM ÉRTETTE EGY BABITS-VERS (CIGÁNY A SIRALOMHÁZBAN) ELSŐ STRÓFÁJÁT. LÁM, AZ EGYÉBKÉNT RAGYOGÓAN MŰVELT - DE EZ ÜGYBEN TANÁCSTALAN - SZÉNÁSI KÉRDÉSÉRE A TUDÓS PROFESSZOR SEM TUDOTT A VERSRŐL MÁST MONDANI, MINT ÁLTALÁNOSSÁGOKAT A KÖLTŐRŐL. PEDIG HA (NEM AZ IRODALOMTUDOMÁNY KÁNONJAIRA, HANEM) A BENSŐNKBEN LÉVŐ HANGOKRA FIGYELÜNK, MILYEN EGYSZERŰ A "MEGFEJTÉS"....

 

 

BABITS MIHÁLY

(1883.11.26 - 1941.08.04.)

 

"Úgy született hajdan a vers az ujjam alatt,
ahogy az Úr alkothatott valami szárnyas
fényes, páncélos, ízelt bogarat
.

Úgy született később az ajkamon, mint
a trombitahang, mint a trombitahang
katonák szomjas, cserepes ajkain.

De ma már oly halkan, elfolyva, remegve jön
mint beesett szemek gödreiben
remegve fölcsillan a könny.

Nem magamért sírok én: testvérem van millió
és a legtöbb oly szegény, oly szegény,
még álmából sem ismeri ami jó. " (...)

 

A létösszegző, ars poetica-szerű vers első három strófája ugyanis - a vak is látja, a süket is hallja - a költő visszatekintése pályája korábbi két korszakára, hogy azután a jelenben elidőzzék.

A pálya kezdetén ("hajdan") a versírás/alkotás számára teremtés volt: de nem kezdetleges, egyszerű, észrevétlen létezők (mint amilyen pl. a fűszál - mint azt Sipos Lajos helyesen meg is jegyezte), hanem bonyolult szerkezetű, csillogó, "feltűnő", különleges  lények, költemények  ("bogarak") alkotása. Világos az utalás a Levelek Írisz koszorújából sokszínűségére: a régi forma - újszerű tartalom vagy az új forma - "örök" tartalom együttes jelenlétére, ami ezeket a különleges, szivárványosan forma- és műfajgazdag "teremtményeket" jellemezte.

Később olyan lett számára az alkotás, különösen a versalkotás, mint a trombitahang - ráadásul: katonák cserepes ajkain. Nyilvánvaló, hogy az 1914-18 között írott nagy versekre, a Fortissimo-ra és a Húsvét előtt-re stb. történik itt utalás. "Riadókürtök" ezek, de nem a háború, hanem a béke ügye mellett. A Fortissimóért meg is kapta a magáét szegény Babits... - istenkáromlás, vallásgyalázás volt a vád -, csak mert benne volt többször is a "süket Isten" szintagma - teljesen jogosan.

Az akkori jelenben, "ma már" (nagyjából 1920-tól) az első nagy világégés végeztével, Trianon után, az általános elszegényedés és bizonytalanság légkörében az érvényes poétikai "gyakorlat" is más lett: a formai tökéletességet immár hazugnak érezvén -  formátlan, "szétfolyó", amorf  (vagy annak érzett) alkotásokkal kell kifejeznie a lírai énnek a még nála is szerencsétlenebb "testvérek" szegénységét, boldogtalanságát, emberhez méltatlan létét; azokét az embertestvérekét, akiket anno az ifjú titán még észre sem vett (természetesen nem emberi, hanem költői értelemben).

A kezdeti fényes dalnak a szemhez; a későbbi riadóéneknek a fülhöz; a "mostani" halk, könnyszerűen  elfolyó dalnak (a szemen és a fülön kívül) már a tapintáshoz, érintéshez is köze van (remegő). Ennél érthetőbb és plasztikusabb költői "pályakép" nemigen van a magyar lírában. De hagyjuk.

Babits 125 éve született, és elmondható, hogy mindig is a kevesek költője volt és maradt. Nem baj. Mint ahogy az sem baj, hogy a mai fiatal költők közül sokan "unalmasnak" találják a verseit. A nem-költők pedig nem vagy alig páran olvassák. Előbb-utóbb minden klasszikus "unalmassá" válik, mert (bevallottan vagy sem) nem lehet megkerülni, nehéz tőle megszabadulni, és csak egy módon lehet letaszítani a nemespenésztől zöldellő piedesztálról: ha korszerűtlennek, nehéznek, horribile dictu unalmasnak titulálják. Hát igen. Egy ilyen mammut még halálában is lelegeli a zsenge füvet a fiatal bikák elől, akik ezért érthetően dühösek. Istenem. Egy ellenszere van: még nagyobb mammutnak kell lenni. Az unalmas halottnál erősebbnek, hetven-nyolcvan év múltán pedig szakasztott ugyanolyan unalmas, vén mammutnak, akire majd az akkori fiatal bikák dühösek lehetnek, hogy lelegeli előlük a zsenge füvet :)

Nil novi sub Sole, azaz: nincs új a nap alatt.

Sok versét és prózáját szeretem, sokat tudok kívülről is. Legyen ebből is, abból is egy kis ünnepi "kóstoló" - a legkedvesebbek közül.

Click Here To Read Karl Loren's Book, Life  Flow One, The Solution For Heart Disease

 

RÉGEN ELZENGTEK SAPPHO NAPJAI

 

A líra meghal. Nagyon is merész
kezekkel téptük a kényes leány
hegedü-testét, vad-vad hangokig
csigázva, hogy ma már csak nyögni tud
s hörögni mint halódó... Nincs ütem
jajában többé, nincs se szó, se tag:
az értő agy s zenés szív nem beszél,
csak a tüdő liheg, csak a torok
kiált s a szédült gyomor álmodik.
A líra elhal, néma ez a kor.

 

Kinek szólsz, lélek? Mondják, milliók
nyögését nyögd ma, testvérek vagyunk
s mit ér a szó, amely csupán tiéd?
De istenem, hát testvér az, aki
nem hallja meg testvére panaszát,
ha nem övé is? Önző a világ:
csak közös inség, közös láz, közös
zavar dadog, - a többi csönd s magány.
A líra meghal, és a szerelem,
mint a galambok csókja, hangtalan.

 

Óh kedvesem! magunknak szól a dal.
Régen elzengtek Sappho napjai.
Csókolj! A líra meghal, és a bús
élet a kettes csöndbe menekül.
Az ember hajdan ember volt, s szive
itta az embert, testvérszív; - ma nyáj,
megúnt baján kérődző. Légy sziget
s várj napot a mocsárból! Különös
gubók szülhetnek pillét. Mit tudod?
Az istenek halnak, az ember él.

Forrás: http://mek.oszk.hu/00600/00602/html/

Click Here To Read Karl Loren's Book, Life  Flow One, The Solution For Heart Disease

IRODALMI NEVELÉS

 

EGY TANTÁRGY FILOZÓFIÁJA TANULÓK SZÁMÁRA

Fogarasi diákjaimnak, az Értesítőbe

"Sokat beszélnek az irodalmi nevelésről és sokszor ellenséges hangokon. E tanulmány célja megmutatni, miért lett s miért marad az irodalmi nevelés az emberi szellem minden nevelésének tengelye.

 

 

A stilisztikáról és retorikáról lesz szó: arról a két stúdiumról, melyet a klasszikus ókor egynek tekintett, és egy néven retorikának nevezett. Egy stúdium ez most is, csakhogy két oldala van: gondolataink összegyűjtése és kifejezése. Egy oldalról gondolkodni, más oldalról beszélni tanít, a szó legtágabb értelmében. Az olvasás is gondolkodás, s az írás is beszéd.

Gondolkodni és beszélni: nem lehetne rövidebben és mégis teljesebben megjelölni egész középiskolai tanításunk célját. Nem tanítunk mesterséget, és nem képesítünk semmi mesterségre. Nem tanítunk ismereteket a feledésnek. Nem tanítunk tudományt: a tudomány nem tíz-tizennyolc éves gyermekeknek való. Aki tudományt akar tanulni, annak már nagyon jól kell gondolkodni tudnia. Művészetet sem tanítunk: azt nem lehet tanulni. Gondolkodni és beszélni tanítunk.

S ha ily szempontból nézzük a dolgot, akkor megértjük, miért volt a művelt ókor szellemi nevelésének egyetlen és fő tárgya a retorika, s be fogjuk látni, hogy ami a lényeget illeti, manapság sincs ez másképp. Egész iskolád retorikai, s minden tantárgy igazában csak retorika ma is. Minden nyelvtan és minden irodalom gondolkodni tanít és beszélni. A nagy írók művei stilisztikai és retorikai példatárak, s az idegen nyelvekből még jobban megérted a gondolkodás és kifejezés bonyolult masináját, mint a magadéból, melyet már megszoktál. A számtan levezetéseivel, a retorika egy része: a dedukciók tana. A természetrajz megfigyelésre, a fizika az induktív következtetésre tanít meg. Ha felelsz tanárod váratlan kérdésére, gondolkodni tanulsz; ha összefoglalod, amit tanultál, beszélni.

Gondolkodni és beszélni: voltaképp egy. Gondolkodás nem képzelhető beszéd nélkül és megfordítva. Az állat sem beszél, sem gondolkodik. Logosz: ez a görög szó észt jelent és szavat, s ész és szó nem különböző dolgok. "A gondolat hangtalan beszéd, a szó a megtestesült gondolat" - mondja egy híres nyelvtudós. (Müller Miksa: Felolvasások) Ezért a retorika, amely gondolkodni s a stilisztika, amely beszélni tanít, voltaképp egy tudomány; külön nem lehetnek. Elválhatatlanok, mint a test és lélek; a gondolat a lélek, a kifejezés a test. Mikor olvasmányod eszmesorrendjét átgondolod, pontokra szeded, mikor a Toldi szerkezetéről, részeiről beszélsz: retorikát tanulsz. Mikor Kölcsey vagy Eötvös egy szép körmondatát elemzed: stilisztikával foglalkozol. Minden magyar dolgozat retorikai és stilisztikai feladat elé állít egyszerre. Minden tárgy, minden óra együtt hozza meg áldozatát stilisztikának és retorikának.

Beszélni és gondolkodni tehát egyszerre tanulsz és folyton és lassan. De amihez egész iskolai pályádon állandó gyakorlással szoktatnak, annak lassankint némileg tudatossá is kell válnia benned. Olvasmányaid segítenek ehhez. Mondjuk például apró meséket olvastál, iskolakönyved szemelvényeit régi magyar meseírókból. Tárgyra, felfogásra, terjedelemre nem sok különbség volt köztük: ugyanazt a modort, az úgynevezett aesopusi modort utánozták mind. De különböző íróktól voltak, sőt különböző korban élt íróktól. S íme: mindjárt meglepett, mily más hatású minden új író műve. Észrevetted, hogy a hatás különbségét a kifejezés módjának különbsége okozza: a stílus változik. Egy korból való íróknál is változik: Heltai hosszadalmasan, kedélyesen meséli el, amit Pesti röviden, szárazon. De a kifejezésmód nemcsak írásban, hanem beszédben is más-más. Magad megfigyelhetted, mennyire különbözik ismerőseid beszédje egymástól. Az elbeszélések, színdarabok írói feltüntetik ezt a különbséget hőseik beszédében. Ugye, másként beszél az öreg Bence, mint a fiatal Toldi? Mátyás deák utolsó jelenetében a király is, meg a kántor is ünnepiesen akarnak beszélni: mily különbözőképpen sikerül!

Mért beszélnek az emberek ily sokféle módon? Mert sokféle módon gondolkodnak. Ha a latin valamit másként fejez ki, mint a magyar, azért van, mert a régi római másként gondolta, mint a mai magyar. A latin valakit fut, a magyar valakitől. A régi magyar evett az ételben; a mai ételből eszik. Nem a szó más, hanem a gondolat. Ami áll a népekre és korokra, az áll az egyes emberekre is. Igaza van Buffonnak: a stílus maga az ember; hű tükre az ember gondolkodásának, erényeiben és gyengeségeiben egyaránt.

Először elárulja a gondolkodás gazdagságát vagy szegénységét. A nyelvkincs egyúttal gondolatkincs. Akinek több szava van, több ismerete van. Sőt, mivel a rokon értelmű szavak sohasem egyértelműek, akinek több szava van egy dologra, több gondolata is van róla. Mikor a rokon értelmű szavakat gyűjtöd, képzeteidet sokasítod, szellemedet, lelked világát népesíted. Így van a szólamokkal is. A szólam átöröklött, megcsontosodott gondolatkapcsolás, azaz- ahogy tetszik - szókapcsolás. Kő építőszekrényedben vannak kockák is: kockákból is kirakhatsz oszlopokat, falakat: de mekkora könnyebbség, hogy oszlopaid is vannak! Lelked építőszekrényében kockák a szavak, oszlopok a szólamok. Mennél több oszlopod van, annál gazdagabb vagy, annál könnyebb lesz mondataidat megépítened. Sőt gondolkodnod könnyebb lesz, hajlékonyabb és gazdagabb lesz elméd. Ez a gazdagságod folyton gyarapodik, s a számtanórán éppúgy, mint a történelmi órán szólamokat tanulsz, melyek képessé tesznek számtani vagy történeti dolgokról gondolkodni. De mást is jelentenek neked a szólamok, mint könnyebbséget és eszközöket: másképpen is kincset jelentenek, kincses örökséget. Apáidtól örökölted őket, apáid gondolkodás módját örökölted velük. Örököse vagy őseid szellemi kincseinek, és rajtad a sor megőrizni őket. Ne add el idegenért, idegen szólamokért, melyek idegen gondolkodás tükrei. Ismerd meg ugyan az idegen gondolkodását is, tanulj idegen nyelveket és a magadét is jobban fogod érteni. Semmit sem lehet igazán ismerni önmagában, csak mással összehasonlítva. Legkevésbé a gondolatot, mely oly finom, oly nehezen megfogható. A görög, a világ leggondolkozóbb népe, nem tudott úgy gondolkodni, mint a mai népek, mert csak egy nyelvet ismert. Ismerj meg tehát idegen nyelvet is, hogy jobban gondolkodhass a magadén. De csak a magadén gondolkodjál, ha azt nem akarod, hogy gondolkodásod roskatag legyen, mint a felemás kövekből épített ház. A saját köveidet gyűjtsd, a magad bányáiból: e bányák nemzeted nagy költőinek művei. Elsősorban annak, aki leggazdagabb szóban és gondolatban, aki legjobban tudott magyarul. A Toldi-ból többet tanultál magyarul és magyarul gondolkodni, mint talán minden más könyvedből együttvéve. Most azt hiszed, hogy nagyon ismered, és nagyon szereted: olvasd még egyszer, és látni fogod, hogy nem ismerted, és nem szeretted eléggé. Olvasd addig, míg minden kifejezése, minden szava lelkednek egy részévé válik, kitörölhetetlen, elveszthetetlen kincseddé. Stílusod gazdagodik, a stílus gazdagsága a gondolat gazdagsága.

S másodszor: a stílus helyessége a gondolat helyessége. A stílus elárulja a gondolat egészségét vagy betegségét. A stílus testhezálló ruhája a gondolatnak, s a test semmi fogyatkozását sem takarhatja el. Minden rossz mondat törött ablak, melyen át egy rossz gondolatra látni. Görbe hüvelyben nincs egyenes kard. A stílushibák gyűjteménye: nyomorék gondolatok kórháza. A főmondattalan mondat olyan, mint a láb nélküli ember. Egy felemás mondatszerkezet olyan, mint egy kificamodott tag. E kórháznak megvannak a maga félrebeszélő őrültjei s eszméletlenei: az érthetetlenségek, gallimathiások. "A stílus él, mint maga a gondolat: vágd meg, és vérzik."(Emerson)

 

A mesterségesen, erőltetve csinált mondatban mindig meglátszanak az erek és a csontok. A stiliszta szerény, mint Mikes. Ne akarjunk többet mondani, mint amennyit gondoltunk, mert mondatunk beteg lesz. Minden gondolatunkat külön mondatban fejezzük ki: az összenőtt ikrek ritkán egészségesek. Ne mondj semmit kétszer: a pleonazmus gondolathiányt árul el; ami haszontalan, az káros. Némely mondat olyan, mint a túlságos kövérségben szenvedő ember: alig bírja önnön felesleges zsírját. Az ép gondolat egyenesen megy célja felé, s nem tántorog, mint a részeg ember. Ha stílust tanulunk, gondolkodásunkat fegyelmezzük: a stílus gondolkodásunk fegyelmezettségének fokát árulja el.

S harmadszor elárulja gondolkodásunk elevenségét is. Aluszékony embernek a stílusa is aluszékony. Mi teszi a szellem elevenségét? A gondolatok könnyed és szabad társulása. Szellemes ember, kinél olyan képzetek társulnak egymással, idézik fel egymást, melyek másnál külön, idegen maradnak, melyek közt más nem lát összefüggést. Minden hasonlítás, minden ellentét, minden átvitel az eszmetársítás mozgékonyságának a jele. A megszokott metaforák, melyeket minduntalan használsz: őseid gondolkodásának élénkségét bizonyítják. Szellemes népnek szellemes a nyelve, szellemes embernek szellemes a stílusa. Az ilyen stílus a lélek eleven mozgásának eredménye, a hallgató vagy olvasó lelkét is eleven mozgásba hozza. S a lélek ily mozgása a legnemesebb élvezet. Az egészséges lélek, éppúgy, mint az egészséges test, mozogni kíván: futni, dolgozni, látni. Egy kiváló költőt vagy írót olvasva, lelked a költő lelkével együtt fut, lát és dolgozik. Ujjongva fut hegyeken, mezőkön, és változatos, messze tájakat lát. De csak akkor, ha követni tudod a költőt, elképzeled metaforáit, megérted célzásait: máskülönben olyan vagy, mint a vak ember a legszebb vidékeken. Stilisztikailag műveletlen embernek a legszebb könyvek mintha idegen nyelven volnának írva. 

Ezt a jó stílust, amely csak jó gondolkodás alapján épülhet, kell elsajátítanod, ezt gyakorlod, ezért olvasol, írsz, beszélsz nyolc éven át és azután is még sok éven át. Oktatásodnak ez a fő célja, minden tanulmányodban ez a cél közös, minden: alkalom, minden: eszköz neki. ("Tout lui est occasion et tout lui est moyen" - M. Guérin: La Question du latin). Ez a tanulmány az egész középiskolán át és minden tárgy körében foly, s ez a tanulmány retorikai és stilisztikai tanulmány: más szóval egy magasabb beszéd- és értelemgyakorlat. Ez a tanulmány minden látszat ellenére is nem a könyvek, hanem az élet tanulmánya: nem is tanulmány, hanem nevelődés, edződés az életre. Mint az ókorban: ma is egyetlen, legfőbb, leghasznosabb. S legélvezetesebb is. Mert mi lenne élvezetesebb, mint érezni, hogy napról napra több ember leszel, használhatóbb, képesebb gondolkodni, kifejezni gondolataidat, megérteni, élvezni másokét, jobb is és erősebb: vir bonus dicendi peritus.* (1909)

*vir bonus dicendi peritus: kb. 'a helyes beszédben jártas ember' (Anélkül, hogy Babits latinságát bírálni merném, emlékeim szerint: vir bene dicendi peritus)

 

Forrás: http://mek.oszk.hu/05200/05258/html/

 

Fájdalmas...  /cikkek/modern-klasszikus-koltoktol/Ronay_Gyorgy_1

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.