Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Éppen ma 125 éve...

2008.09.21

 A kép forrása:  http://www.kulturhazak.hu

Madách Imre remekművét, Az ember tragédiája című drámai költeményt előadhatatlannak tartották. Az életének értelmét, célját kutató, kereső Ádám az ókortól a jövőig - Madách jövőjéig - ívelő történetét színházi előadásra alkalmatlannak ítélték.

Aztán megtört a jég, 1883. szeptember 21-én - 125 éve - a művet Paulay Ede színpadra állította. A Nemzeti Színházban volt az ősbemutató. Azóta nemcsak a magyar színpadokon, hanem külföldön is számtalanszor mutatták be a Tragédiát.

Forrás:   http://franka-egom.ofm.hu/franka_szinkor/jatszd_hogy_elsz/jatsz_hogy_elsz.htm

Pataki József: Egy kis színpadi elmélkedés (részlet)

(Nyugat 1923/3. szám)

Az Ember Tragédiájának színre hozatala meglehetősen merész gondolat volt s majdnem annyit jelentett, mint korlátok közé szorítani a korlátlant és tért szabni a tér nélkülinek.

E merész gondolatot Paulay Ede, a Nemzeti Színház nagynevű igazgatója valósította meg. Az Ember Tragédiája az ő rendezésében Erkel Gyula kísérő zenéjével 1883 szeptember 21.-én került először színre a nemzeti Színházban s a műremeket azóta nagyon kevés változtatással Paulay útmutatása szerint játsszák.

Pedig hát - tisztelet, becsület Paulay kiváló érdemeinek és nagy rendezői tudásának - az Ember Tragédiája nem mindenben követi Madách intencióit. Mintha a máskor biztos kezű Paulay - talán a színrehozatal merészségének tudatában - ezt a szcénát egy kissé bátortalan kézzel irányította volna. Rendezésének két feltűnő hiánya, - hogy nem meri követni Madách fantáziáját és fél a történelmi képek sötét színeitől. (Ez utóbbira elegendő példa, hogy az egyik athéni demagóg alakját, - sötét hatású kép enyhítésére - a komikus Vízvárival játszatta.)

Paulay a szöveggel is elég önkényesen bánt, a darabból nagyon sokat kihagyott, sok részét pedig egészen felforgatta. A francia forradalmat, mely a darabban Kepler álmaként van feltűntetve, ő önálló kép gyanánt állította be és teljesen elhagyta Kepler ébredését, a tanítvány jelenése pedig egyszerűen a forradalmi szín elé került, ahol annak semmi értelme sincs. Hiszen Kepler éppen a francia forradalom hatása alatt mondja azokat, amiket a tanítványnak mond. Paulay általában kihagyott mindent, ami nagyobb színpad technikai nehézséget okozott volna. Így teljesen kimaradt az "Űr," ahol a földet elhagyni készülő Ádám meggyőződik földhöz kötöttségéről.

Egy szóval: Paulay a színpad konvencionális keretei közé illesztette Madách költeményét, ahelyett, hogy a színpad kereteit igyekezett volna e nagy koncepciójú mű számára a lehetőség szerint kibővíteni.

Az Ember Tragédiájának azonban még így is rendkívüli nagy színpadi sikere volt. Ezt Paulay a mű szépségeinek, a különben jó előadás látványos voltának és a három főszerep helyes kiosztásának köszönhette. A szenvedélyek fokozásában nagyszerű Nagy Imrét nemes pátoszával, mintha az Isten is Ádám szerepére teremtette volna, Jászai Mari nagyvonalú egyéniségében gazdagon megvolt minden színjátszói készség Éva művészi ábrázolására,

Gyenes Lászlót pedig éles metszésű rideg művészi egyénisége predesztinálta Lucifer szerepére. Ennek a három kitűnő művésznek nagy része volt a sikerben. Ők voltak Paulay építményének erősebb oszlopai és tartó pillérei.

Hát hiszen kétségtelenül vannak színdarabok, melyeknél a jó szereposztás már magában is jó rendezést jelent. Az Ember Tragédiája azonban nem tartozik e darabok közé. Ide nem elég a jó szereposztás és nem elég az odaadó rendezői munka. Ide merész fantázia kell, amely fel tud emelkedni Madách szelleméhez és híven meg tudja valósítani mindazt, amit a költő elgondolt. Az Ember Tragédiájának előadásai pedig éppen ezt nélkülözik. Mert Paulay fantáziája - Az Ember Tragédiájával kapcsolatban - egy kissé szegényesnek nyilatkozott meg.

A merész gondolat úttörője eleget tett hivatásának. Most már az utódokon a sor, hogy az általa megkezdett nagy munkát tovább építsék!

Forrás: http://www.epa.oszk.hu/00000/00022/00331/10019.htm  

Zichy Mihály illusztrációi a műhöz. A kép forrása:

http://mek.oszk.hu/01900/01925/html/menu_hu/illusthu/zichy1887/borito_N.jpg