Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Nyugat-kiállítás: PIM (kiegészítéssel)

2008.06.15

Április 29-én végre valahára sikerült eljutnom a Petőfi Irodalmi Múzeum "100 éves a Nyugat' című kiállítására. Három-négy óra kevés a megtekintésére , de nagyon-nagyon megéri rászánni többször több időt a nagyszabású tárlatra, mely december 31-ig csodálható meg a Károlyi-palotában.

   

A Petőfi Irodalmi Múzeumot 1954-ben hozták létre. Az újonnan alapított múzeum, mint az 1909-től 1945-ig kiállításként és kutatóhelyként működő Petőfi-Ház jogutódja, tekintélyes gyűjteményt örökölt. A Petőfi-Házat 1945-ben bombatalálat érte, ekkor a gyűjtemény a Budapesti Történeti Múzeum kezelésébe került. A Petőfi-Ház az 1950-es évek elejétől Petőfi és Jókai mellett József Attilának és Ady Endrének a dokumentumait is gyűjtötte, ennek következtében kinőtte saját kereteit, ez a helyzet önálló Irodalmi Múzeum létrehozását tette szükségessé. A gyűjtemény 1954-ben a József nádor 7. alá költözött, majd 1957-től a Károlyi-palotába, ahol a Múzeum nagyszabású Arany János kiállítással kezdhette meg működését. Az új, országos Múzeum feladata nem csak a megörökölt hagyatékok korszerű feldolgozása volt, hanem a jelenkori magyar irodalom muzeális becsű anyagainak mindenkori gyűjtése is. Így az Irodalmi Múzeum gyűjtőköre igen szélessé vált, kiterjedt a hazai és határon túli magyar nyelven írott szépirodalomra, levelezésre stb., illetve irodalmi tematikájú tárgyi, képzőművészeti és hangzó dokumentumokra, később az emigráns sajtó, könyv- és kéziratgyűjtemény megalapozására, gyarapítására. A komplex írói, irodalmi hagyatékok fogadására, szakszerű feldolgozására, restaurálására és kiállítás-rendezésre, gyűjteményének közzétételére szakosodott intézmény főosztályokra tagozódó mai szerkezete 1970-ben alakult ki.  1996 és 2000 között zajlott a palota műemlék-rekonstrukciója, mely a Petőfi Irodalmi Múzeum három alaptevékenységét - a kiállításokat, a tudományos gyűjtő-földolgozó munkát és a rendezvények szervezését - szolgálta. A belső felújítás részeként a közönség fogadására, kapcsolattartásra alkalmas tereket hoztak létre, így egy 80 fő befogadására alkalmas kávéház és egy könyvesbolt is helyet kapott az épületben. 

ooooooooooooooooooooooooooooooooooooo

A várva várt Nyugat-kiállítás nem okozott csalódást, sőt. Nagyszabású, szinte már a zsúfoltságig gazdag, de értő kezekkel (és lélekkel) felépített, rengeteg apró ötlettel még érdekesebbé tett tárlat vár minden kíváncsi irodalombarátot. A hangulatos kávéházi márványasztallal, régi székekkel "intimmé" tett teremsarok; a szerkesztőségi-kiadói miliőt maradéktalanul érzékeltető, eredeti bútorokkal berendezett kis beugró, melynek "homlokzatán"  a  "Nyugat Szerkesztőség és Kiadó"  felirat szecessziós betűi vonzzák a szemet; a következő hatalmas, paravánokkal osztott belső tér, melynek a "Nagy Szellemek Terme" nevet adtam - ezek mind-mind: a kiállításnak élményt adó, a látogatót órákra ott marasztaló,  lebilincselő részletei.

      

 

 Nyugat-korabeli kávéházi asztal és szék -

Enteriőr a Nyugat Szerkesztőségéből megmaradt bútorok segítségével. Nagyon hangulatos!

 

Az általam Nagy Szellemek Terme névvel illetett térbe való belépéskor pontosan ez a látvány fogadja a látogatót: ez a látószög, ez a benyomás. Szívszorító Ady legendás kalapjára pillantani, majd tekintetünket felkapva egyetlen látószögbe "befogni" az óriások egy csoportját. Talán Ady tablóján látszik legjobban az a különleges technika, mellyel ezeket a fotó-paravánokat előállították. A hologram és a sötétített film egyfajta "keveréke", de nyilván egyik sem. Fénypórusos papír vagy mi a csoda (csak keresem a kifejezést, de nem találom), mindenesetre olyan, mintha egy félhomályos vagy rosszul megvilágított, sejtelmes fényekkel és még inkább árnyakkal telt zugban ülne Ady: valahogy a mennyezeti világításon jóval kívül, így az összes nyugatos közül az ő miliője a legsejtelmesebb. Egy Nagy Szellem ül szomorúan, és néz a semmibe. Fáradtan, egykedvűen támasztja falnak büszke fejét, és elnéz az utókor fölött. Ez az egész kiállítás leginkább lenyűgöző részlete. Talán még Babits paravánja hasonló, de Kosztolányiék felé már más hatása van a paravánoknak a tompa, de mégiscsak létező mennyezeti világítás miatt.

Most elég. Még folytatom.

A képek forrása, a kiállítás ismertetője alább:

 

 

http://www.pim.hu/object.a4732de6-c63a-4e12-9022-44b819a105c3.ivy