Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Pathétique szonáta I.

2008.04.13

 

Beethoven Pathétique szonátájának első tétele.  Lassú, de nem nyugodt méltósággal kezdődik, és itt az elején még egy darabig a fenség uralkodik, hogy azután fokozatosan egyre gyorsabb, szinte el-elfúló lélegzetű rohanásba kezdjen, majd komoly, szinte tragikus könnyedségbe csapjon át, hogy végül előbb visszahulljon - méltóság helyett - a lassú, súlyos, de támaszt nem váró kétségbeesésbe, majd hihetetlen szenvedéllyel és erővel száguldjon végig a fegyelmezett lecövekelésig.  Freddy Kempf  nagyon jól érzékelteti ezt a hullámmozgást. Az összes tétel közül ezt oldotta meg legjobban. Talán a tétel variabilitása miatt. Az ifjúság semmitől nem irtózik jobban, mint a monotóniától, még ha ez a zseni monotóniája is. Ebben a tételben a gondolatok és hangulatok széles skálája található meg. Szinte természetes, hogy kiválóan interpretálja Kempf. Jaj, Dosztojevszkij, még rólad is kellene írni itt, de majd máskor, máshol. Mert nagyon is közöd van a Pathétique-hez, ugye?

 

http://img.koreatimes.co.kr/upload/news/080708_p16_pianist.jpg

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.