Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Holdfény szonáta I.

2008.04.12

Wilhelm Kempff játssza a Holdfény szonáta I. tételét - lágyan, mégis dinamikusan. Bár a kritikusok meg-megemlítik, hogy itt-ott melléüt (igaz, nem ebben a tételben), ha ez igaz is, ám a maximális patikusi pontosság sem pótolná azt a tökélyt, amellyel megjeleníti lelki szemeink előtt azt a melankóliát (de nem enerváltságot), amellyel a mű - Beethoven szándéka szerint - kezdődik, s amely (a többi tétel előtt) hihetetlenül "megalapozza" az egész mű vezéreszméjét: a Hold, a maga változékony természetével, átgondolni késztet nemcsak életünket, szerelmeinket, hanem változó sorsunkat, sőt helyünket is - itt a világban. Ezért szólal meg (számomra) a lehető legautentikusabban éppen W. Kempff keze alatt a Holdfény Szonáta I. tétele.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.